Életünk minőségét nagymértékben meghatározza szokásaink minősége. Ezért a szokásképződés modelljének megértése kiemelten fontos. Ez a cikk a szokásképződés mechanizmusát tárgyalja.

A szokások olyan rutinszerű viselkedési formák, amelyeket különösebb tudatos gondolkodás nélkül végzünk. Ebben a cikkben a szokás anatómiáját vizsgáljuk meg.

Szerencsére az elmúlt évtizedek neurológiai kutatásai nagyon meggyőző eredményekre jutottak azzal kapcsolatban, hogy a szokások hogyan működnek az agyban.

Ha egyszer megértetted a szokások kialakulásának mechanikáját, akkor a fogaskerekekkel úgy babrálhatsz, ahogyan szeretnéd.

Szokásképzési modell (TRR)

A szokás lényegében egy háromlépcsős folyamat, ahogyan azt A szokás hatalma című könyvben felvázolták. Először is, van egy külső kiváltó ok, amely emlékeztet arra a szokásra, amelyet az adott kiváltó okhoz társítottál. Ez a kiváltó ok azonnal aktiválja a tudatalatti viselkedési mintát, ami azt jelenti, hogy innentől kezdve a tudatalattid veszi át az irányítást a viselkedésed felett.

A külső trigger olyan, mint egy gomb, amelynek megnyomása az egész viselkedésmintát működésbe hozza. Ezt a viselkedésmintát nevezzük rutinnak, a szokásfolyamat második lépésének.

Ez a rutin lehet fizikai vagy mentális, ami azt jelenti, hogy lehet valamilyen cselekvés, amit véghezviszünk, vagy csak valamilyen gondolkodási minta, amit véghezviszünk. A gondolkodás végül is szintén egyfajta cselekvés.

Végül, a rutin mindig vezet valamilyen jutalom - a szokásfolyamat harmadik lépése. Többször mondtam már itt a PsychMechanics-on, hogy minden emberi cselekvés mögött egy jutalom áll, akár tudatos, akár tudattalan.

Ha csak ezt az egy tényt megjegyzi, óriási betekintést nyer az emberi viselkedésbe.

Mindenesetre ez a szokás kialakulásának mechanizmusa - kiváltó ok, rutin és jutalom. Minél többet csinálod a szokást, annál jobban összefonódik a kiváltó ok és a jutalom, és úgy tűnik, hogy tudat alatt siklasz át a rutinon.

Tehát, amikor találkozol egy kiváltó okkal, a tudatalattid olyan, mintha

"Tudom, mit kell tenned, hogy megkapd a jutalmat, amit ez a ravasz adhat neked. Ne is gondolkozz rajta, haver! A jutalom ott van, biztos vagyok benne, már sokszor jártam ott, és most elviszlek hozzá."

És mielőtt észrevennéd, már meg is érkeztél a jutalomhoz, és azon tűnődsz (ha hozzám hasonlóan gondolkodsz), hogy ki irányított téged eddig.

A jutalom arra ösztönzi az elmédet, hogy a következő alkalommal, amikor a kiváltó okkal találkozol, egyre automatikusabban ismételd meg a rutint.

Ez azért történik, mert az elméd egyre biztosabbá válik a jutalomban minden alkalommal, amikor a szokást végzed, mivel a szokás mindig jutalomhoz vezet. Ezért a szokás újra és újra történő gyakorlása csak megszilárdítja azt, és ha ritkábban csinálod, akkor inkább gyengíti.

Egy példa

Tegyük fel, hogy kialakult az a szokásod, hogy reggelente először a leveleidet vagy az azonnali üzeneteidet ellenőrzöd. Így amikor felébredsz, azon kapod magad, hogy a telefonodért nyúlsz, és szinte automatikusan ellenőrzöd.

Ebben az esetben a telefon (trigger) emlékeztet arra, hogy esetleg van néhány olvasatlan üzenet (jutalom), amit meg kell nézni, és ezért minden reggel megnézi a telefonját (rutin).

A szokások nem tűnnek el

Ha egy szokásmintát egyszer kódoltunk az elménkbe, akkor az örökre ott marad. Minden, amit teszünk, sajátos neurális hálózatot alkot az agyban. Ez a hálózat megerősödik, ha ismételjük a tevékenységet, és gyengül, ha abbahagyjuk a tevékenységet, de soha nem tűnik el igazán.

Ezért van az, hogy azok az emberek, akik hosszú időre felhagytak a rossz szokásaikkal, azt gondolván, hogy már leküzdötték azokat, visszatérnek azokhoz a szokásokhoz, amikor a külső kiváltó okok felülkerekednek rajtuk.

A szokások megváltoztatásának egyetlen módja az, hogy új szokásokat alakítsunk ki, és azokat elég erőssé tegyük ahhoz, hogy felülírják a korábbi szokásmintákat.