Ez a cikk az ügyetlenség mögötti pszichológiát vizsgálja, és azt, hogy miért esnek el vagy ejtenek el dolgokat az emberek, ha ügyetlenek. Természetesen lehetnek tisztán fizikai okai annak, hogy valaki elesik vagy elejt dolgokat.

Például megbotlik valamiben. Ebben a cikkben az ilyen viselkedés mögött meghúzódó tisztán pszichológiai okokra fogok koncentrálni.

Ahogy odalépett hozzá egy csokor rózsával a kezében, és gondolatban elképzelte, hogy átadja neki a csokrot, megcsúszott egy banánhéjon, és hangos csattanással elesett.

Valószínűleg eltört egy-két bordája, és azonnal kórházba kellett szállítani. A szégyenérzet okozta érzelmi sérülés azonban sokkal nagyobb volt, mint a fizikai sérülés.

Hányszor láttál már ilyen jelenetet a filmekben, a tévében vagy a való életben?

Mi okozza az ügyetlenséget és a balesetveszélyességet egy ügyetlen embernél?

Korlátozott figyelem és ügyetlenség

Tudatos elménk egyszerre csak korlátozott számú dologra képes figyelni. A figyelem és a tudatosság értékes mentális erőforrás, amelyet csak néhány dologra tudunk fordítani. Általában ezek azok a dolgok, amelyek az adott pillanatban a legfontosabbak számunkra.

A korlátozott figyelmi idő azt jelenti, hogy amikor a környezetedben lévő valamire összpontosítod a figyelmedet, egyúttal minden más dologtól is elvonod azt.

Ha az utcán sétálsz, és meglátsz egy vonzó személyt az utca túloldalán, a figyelmed most erre a személyre összpontosul, és nem arra, amerre tartasz. Ezért valószínű, hogy nekimész egy lámpaoszlopnak vagy valaminek.

Most a figyelmünkért versengő zavaró tényezők nem csak a külső világban vannak jelen, hanem a belső világunkban is. Ha figyelmünket elvonjuk a külső világtól, és a gondolataink belső világára összpontosítjuk, akkor valószínűleg ügyetlenség következik be.

Valójában legtöbbször a belső zavaró tényezők okozzák az ügyetlenséget, nem pedig a külső zavaró tényezők.

Tegyük fel, hogy 100 egységnyi figyelmi időd van. Ha teljesen mentes vagy minden gondolattól, és teljesen tudatában vagy a környezetednek, akkor nem valószínű, hogy ügyetlenül cselekszel.

Tegyük fel, hogy van egy probléma a munkahelyeden, ami miatt aggódsz. Ez mondjuk 25 egységet vesz el a figyelmedből. 75 egységed marad, amit a környezetedre vagy arra fordíthatsz, amit éppen csinálsz.

Mivel most kevésbé figyelsz a környezetedre, valószínűleg ügyetlen leszel.

Most mi van akkor, ha ma reggel veszekedtél a pároddal, és ezen is rágódsz? Tegyük fel, hogy ez újabb 25 egységet vesz el a figyelmedből. Most már csak 50 egységet tudsz a környezetedre fordítani, és ezért nagyobb valószínűséggel leszel ügyetlen, mint az előző forgatókönyvben.

Látod, mire akarok kilyukadni?

Amikor az emberek kognitív figyelmi sávszélessége betelik, azaz 0 egység marad a környezetükre, akkor "nem bírják tovább" vagy "szükségük van egy kis egyedüllétre" vagy "szünetre" vagy "el akarnak vonulni a zajból". Ez lehetővé teszi számukra, hogy megoldják belső problémáikat, és ennek következtében felszabadul a figyelmi sávszélességük.

A környezetre fordítható figyelem hiánya vagy csak kevés figyelem marad, ami súlyos baleseteket okozhat, amelyek nemcsak kínos, hanem akár halálos kimenetelűek is lehetnek.

Ez az oka annak, hogy a legtöbb halálos baleset akkor következik be, amikor az ember belső zűrzavaron megy keresztül, akár a filmekben, akár a való életben.

A szorongás az ügyetlenség egyik fő oka

...de nem az egyetlen ok. Az aggodalmon vagy a szorongáson kívül sok minden más is lekötheti a figyelmünk sávszélességét. Bármi, ami a belső világra irányítja a figyelmünket, automatikusan elveszi azt a külső világtól, és ezért potenciálisan ügyetlenséget okozhat.

A távollét definíció szerint azt jelenti, hogy az elméd (figyelmed) máshol jár. Tehát a távollét bármely formája okozhatja, hogy valaki ügyetlen legyen. A szorongás csak a távollét egyik formája.

Tegyük fel, hogy remekül érezted magad egy filmnézés közben, amire nem tudsz nem gondolni. A film lekötötte a figyelmed jelentős részét. Így még mindig leejthetsz dolgokat, megbotolhatsz vagy nekimehetsz dolgoknak, pedig egyáltalán nem vagy ideges.

Következtetés

Minél jobban összpontosítasz a belső világra - a gondolkodási folyamataid világára -, annál kevésbé fogsz a külső világra koncentrálni. A környezetedre való kevesebb összpontosítás azt eredményezi, hogy "hibákat" követsz el, miközben interakcióba lépsz vele. Ez az ügyetlenség.

Mivel mi, emberek korlátozott figyelmet tudunk fordítani, az ügyetlenség kognitív felépítésünk elkerülhetetlen következménye. Bár az ügyetlenséget nem lehet teljesen kiküszöbölni, gyakorisága jelentősen csökkenthető az érzelmi problémák megoldásával és a helyzetfelismerés növelésével.