A Zeigarnik-effektus azt állítja, hogy hajlamosak vagyunk emlékezni a befejezetlen feladatokra. Nevét Bluma Zeigarnik pszichológusról kapta, aki az 1920-as évek végén felfedezte, hogy a pincérek hajlamosak emlékezni a ki nem szolgált rendelésekre.

Azt is megfigyelte, hogy amint a rendeléseket kiszolgálták, a pincérek mintha teljesen megfeledkeztek volna róluk.

Az a feladat, amelyet nem fejezett be, továbbra is tolakodó gondolatokat fog generálni az elméjében, amíg be nem fejezi a feladatot. Amint "túl van rajta", az adott feladatra vonatkozó Zeigarnik-hatás megszűnik.

Amikor elkezdesz valamit, és befejezetlenül hagyod, egyfajta disszonanciát tapasztalsz. Az elméd addig emlékeztet a befejezetlen ügyre, amíg valamilyen módon nem foglalkozol vele, vagy be nem fejezed, és ezáltal el nem érsz bizonyos fokú stabilitást.

Stressz, multitasking és a Zeigarnik-hatás

A stressz gyakran a túlstimuláció eredménye, amely túl sok gondolattal terheli az elmét, mint amennyit egyszerre kezelni tud. Amikor több feladatot végez, az elméjét számos különböző tevékenységgel foglalkoztatja, és ez növeli az elme feldolgozási teljesítményének terhelését, ami stresszt okoz.

A Zeigarnik-effektus stresszhez is vezethet, mert ha túl sok befejezetlen feladat van a mentális teendőlistán, akkor hajlamosak vagyunk túlterhelni magunkat, és nehezen tudunk az aktuális feladatra koncentrálni.

Az ilyen jellegű stressz megelőzésének legjobb módja, ha a "mentális" teendők listáját "fizikai" listává alakítja, és azt papírra, telefonra vagy más eszközre írja.

Ezzel felszabadítja a kognitív sávszélességet a Zeigarnik-effektus által keltett tolakodó gondolatoktól, így több mentális feldolgozási teljesítményt tud az adott feladatra fordítani.

Ha valamit felírsz a teendőid listájára, az elméd meggyőződik arról, hogy a feladat előbb-utóbb el fog készülni, és így már nem érzi szükségét, hogy az adott feladattal kapcsolatos tolakodó gondolatokkal bombázzon.

Lásd még: 6 jele annak, hogy egy BPD szeret téged

A jutalomvárakozás irányítja a cselekedeteidet

A Zeigarnik-effektus csak annyit tehet, hogy folyamatosan emlékeztet a befejezetlen feladatokra. De nem igazán kényszerítheti Önt arra, hogy befejezze őket. Az, hogy arra gondol, hogy valamilyen feladatot elvégez, és az, hogy ténylegesen feltűrje az ingujját, hogy elvégezze, két különböző dolog, bár az előbbi mindig megelőzi az utóbbit. Van még egy tényező - a jutalomelvárás.

Lásd még: 11 Motherson enmeshment jelek

Tegyük fel, hogy két befejezetlen feladat lappang a fejedben - egy könyv elolvasása és egy filmnézés. Most a Zeigarnik-effektus időről időre emlékeztetni fog téged mindkét feladatra. De hogy melyik feladatot fejezed be, az attól függ, hogy melyik feladatot tartod kifizetődőbbnek.

A legtöbbünk számára a filmnézés sokkal kifizetődőbb és élvezetesebb, mint egy könyv elolvasása. Ezért valószínűleg az utóbbit halogatjuk.

Megszabadulni a fülférgektől

A Zeigarnik-effektus egyik nagyon gyakori példája a fülönfutás jelensége - dalok, amelyek megragadnak a fejedben. Meghallgatsz egy dalt, kialakul a hiányos emlékezeted, majd azon kapod magad, hogy újra és újra lejátszod a fejedben azt a részt, amelyre emlékszel.

Az utolsó dolog, amit szeretne, hogy Beethoven 9. szimfóniája a fejében ragadjon. Ha nem érted, miről beszélek, javaslom, nézd meg az Óraforgó narancsot.

Ez azért történik, mert a dalról való emlékezeted még mindig hiányos. Csak részleteire emlékszel, vagy nem érted teljesen a szövegét vagy a dallamát. Így az elme újra és újra lejátssza a dalt, remélve, hogy minden egyes újabb próbálkozással befejezi azt. De ez nem történhet meg, mivel a dalról való emlékezeted hiányos.

Amikor az elméd újra és újra lejátssza a dalt, az valójában a Zeigarnik-effektus, amely arra kér, hogy hallgasd meg újra a dalt, hogy az elmédet kizökkentse a delíriumból.

Ha többször is meghallgatod a dalt az elejétől a végéig, akkor összefüggő módon jól rögzül a memóriádban. Akkor megszabadultál a fülféregtől.