Számtalan könyvet írtak már arról, hogyan találd meg a célodat. Ez az önsegítés, a terápia és a tanácsadás területén a legtöbbször feltett kérdések közé tartozik. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogy mit jelent valójában a cél, és hogyan találhatod meg, mi a célod.

Ahogy sok bölcs ember rámutatott már, a cél nem valami olyan, ami arra vár, hogy megtaláljuk. Nem azért születünk, hogy valamit csináljunk. Ez a mentalitás megragadhatja az embereket anélkül, hogy értelmes célt találnának az életükben.

Passzívan várnak arra, hogy egy pillanatra rájuk törjön a felismerés, és végre megtudják, mi a céljuk. A valóság az, hogy a célod megtalálása proaktív cselekvést igényel.

Ha van életcélunk, az azt jelenti, hogy aktívan próbálunk elérni egy olyan célt, ami nagyobb, mint mi magunk, azaz sok emberre lehet hatással. Ha egy olyan ügynek szenteljük magunkat, ami nagyobb, mint mi magunk, az értelmet ad az életünknek. Úgy érezzük, hogy az életünknek van értelme, úgy érezzük, hogy valami fontosat teszünk.

De miért?

Miért akarjuk, hogy legyen célunk?

Miért van az emberekben az az igény, hogy "valami nagyot" tegyenek, vagy hogy "nagy hatást gyakoroljanak" a világra?

A válasz: ez az egyik legmegbízhatóbb módja annak, hogy növeljük a túlélés és a szaporodás esélyeit - alapvető evolúciós céljainkat.

Ha van célunk, és sok emberre hatunk, az a legjobb módja annak, hogy növeljük társadalmi státuszunkat. A társadalmi státusz nagymértékben korrelál az evolúciós sikerrel. Az alacsony önbecsülésről szóló cikkemben említettem, hogy veleszületett vágyunk, hogy értékes tagjainak tekintsenek minket a társadalomnak. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy több értéket nyújtsunk másoknak.

Ha több értéket nyújtunk másoknak, ők is több értéket nyújtanak nekünk (pénzt, kapcsolatokat, segítséget stb.) Ezért az, hogy értékesnek tartanak bennünket, biztosítja számunkra az alapvető evolúciós céljaink eléréséhez szükséges erőforrásokat.

Minél több embernek nyújtunk értéket, annál több értéket kapunk. Az egész a társadalmi hierarchiában való feljebb jutásról szól. Minél magasabbra mászol, annál láthatóbbá válsz, és annál több ember akar értéket cserélni veled.

Őseink csak korlátozott dolgokat tehettek azért, hogy feljebb lépjenek a hierarchiában - több földet hódíthattak, erősebb szövetségeket köthettek, többet vadászhattak stb.

Ezzel szemben a modern élet végtelen számú lehetőséget biztosít számunkra, hogy felemeljük magunkat "a mi népünk" szemében. Minél több lehetőségünk van, annál nagyobb azonban a zűrzavar. Ahogy Barry Schwartz író megjegyzi könyvében. A választás paradoxona , minél több lehetőségünk van, annál kevésbé vagyunk elégedettek azzal, amit választunk.

Minden gyerek arról álmodik, hogy híresség lesz, mert látják, hogy a hírességek sok emberre hatással lehetnek.

Előre be vagyunk drótozva arra, hogy észrevegyük, ki az, aki a környezetünkben a legnagyobb társadalmi figyelmet és csodálatot kapja. Vágyunk arra, hogy utánozzuk őket, és elérjük ugyanazt a társadalmi státuszt, ami viszont forrásokat biztosít számunkra alapvető evolúciós céljaink eléréséhez.

A gyerekek gyakran álmodnak arról, hogy világhírűvé válnak. Ahogy azonban az emberek idősebbek lesznek, általában finomítják az "embereik" meghatározását, azaz azokat az embereket, akikre hatást akarnak gyakorolni. De a vágy, hogy nagyszámú emberre gyakoroljanak hatást, megmarad, mert ez maximalizálhatja a hasznukat.

Ezért az emberek céltudatos életre törekszenek, hogy társadalmi elfogadást és csodálatot nyerjenek a vélt csoporton belüli csoportjaiktól. Ha ez nem sikerül, az komolyan veszélyezteti evolúciós céljaikat. Tanulmányok azt mutatják, hogy amikor az emberek társadalmi kirekesztést tapasztalnak, életük értelmét veszti.1

Cél és jólét

Az elmét úgy tervezték, hogy jutalmazzon minket, amikor alapvető evolúciós céljaink teljesítése felé haladunk.2

Ezért a "céltudatosság" érzése valószínűleg azért alakult ki, hogy jelezze számunkra, hogy jó irányba haladunk.

A kutatások azt mutatják, hogy az olyan fejlett célok, mint a hovatartozás, a rokoni gondoskodás és a társadalmi státusz növelése, növelik az élet céljának érzését.3

A hovatartozás nem más, mint jó kapcsolat másokkal, azaz, hogy értékesnek tartanak. A rokoni gondoskodás, azaz a közvetlen családtagjaidról való gondoskodás szintén egy módja annak, hogy értékesebbé válj a családtagjaid (a legközelebbi csoportod) számára. Ezért a hovatartozás és a rokoni gondoskodás is a társadalmi státusz növelésének módja.

A szubjektív jóllét mellett a céltudatos életnek más előnyei is vannak. A tanulmányok azt mutatják, hogy azok az emberek, akiknek van céljuk, tovább élnek.4

A céltudatos élet az időskori jobb fizikai egészséghez is hozzájárul.5

Ha az embernek van célja, az ellenállóbbá teszi a negatív életeseményekkel szemben.6

Az is, hogy az életcél meghatározása korcsoportonként összefügg a megnövekedett életelégedettséggel.7

Mint láthatjuk, az elme nagylelkűen jutalmaz minket azért, ha céltudatos életet élünk, azaz maximálisan teljesítjük azokat az evolúciós célokat, amelyekre tervezték. Nem csoda, hogy a legszegényebb országok egyben a legboldogtalanabbak közé tartoznak. Amikor a megélhetésért küzdesz, a céltudatosságot kidobják az ablakon.

Az elme olyan:

"Felejtsük el, hogy az evolúciós célokat maximálisan elérjük. Arra a minimális sikerre kell koncentrálnunk, amit csak elérhetünk."

Ezért van az, hogy a szegények legszegényebbjei szaporodnak és vállalnak gyerekeket, míg a gazdagok leggazdagabbjai elutasítják a partnert, mert "nem ugyanazok az értékek". A szegényeknek nincs ilyen luxusuk. Ők csak szaporodni akarnak, és végezni az egésznek.

A pszichológiai szükségletek és az identitás szerepe

Bár a céltudatosság végső célja a társadalmi státusz növelése, ez különböző pszichológiai szükségleteken keresztül is megvalósítható.

Élettapasztalataink elsősorban pszichológiai szükségleteinket alakítják. Olyanok, mint a különböző útvonalak, amelyeket az emberek a végső evolúciós céljaik eléréséhez használnak.

Az életcél, amely egy pszichológiai szükségletben gyökerezik, általában stabil. "A szenvedély követése" gyakran a "pszichológiai szükségletek kielégítésére" vezethető vissza.

Például valaki, aki szereti a problémamegoldást, lehet, hogy programozó lesz. Bár azt mondhatja, hogy a programozás a szenvedélye, de valójában a problémamegoldást szereti.

Ha valami veszélyezteti a programozói karrierjüket, akkor át tudnak váltani egy másik szakterületre, ahol a problémamegoldó készségüket, például az adatelemzést tudják használni.

Az a pszichológiai igény, hogy valaki jó problémamegoldó legyen, és hogy jó problémamegoldónak lássák, közvetlenül kapcsolódik az alapvető evolúciós célok eléréséhez. Ez olyasvalami, amit a társadalmunk értékel, és ennek a képességnek a birtoklása a jelenlegi társadalom értékes tagjává tesz valakit.

Arra próbálok rámutatni, hogy a "miért" megelőzi a "hogyan"-t. Nem számít, hogy pontosan hogyan elégíted ki a pszichológiai szükségleteidet, amíg kielégíted őket.

Ezért a szenvedélyek nem mindig kőbe vésett dolgok: az emberek változtathatják a karrierjüket és a szenvedélyeiket mindaddig, amíg ugyanazokat az alapvető szükségleteket elégítik ki.

Pszichológiai felépítésünk és szükségleteink határozzák meg, hogy kik vagyunk. Ez az identitásunk alapja. Szükségünk van arra, hogy önazonosságunknak megfelelően cselekedjünk. Szükségünk van arra, hogy cselekedeteink összhangban legyenek azzal, akinek gondoljuk magunkat, és akinek szeretnénk, ha mások is gondolnának minket.

Az identitás az, hogy kik vagyunk, a cél pedig az, hogy mit akarunk tenni azzal, akik vagyunk. Az identitás és a cél kéz a kézben jár. Mindkettő táplálja és fenntartja egymást.

Amikor megtaláljuk a célt, megtaláljuk a "létmódot". Amikor megtaláljuk a létmódot, például amikor megoldunk egy identitásválságot, akkor egy megújult életcélt is találunk, ami után mehetünk.

A céltudatos élet megélése azt jelenti, hogy hűségesnek kell lenned ahhoz, aki vagy, vagy aki lenni akarsz. Ha nincs összhang az identitásod és a tevékenységed között, akkor az elkerülhetetlenül szerencsétlenné tesz téged.

Az identitásunk vagy énképünk a megbecsülésünk forrása. Amikor megerősítjük az identitásunkat, növeljük az önbecsülésünket. Amikor az emberek követik a céljukat, büszkeséget éreznek. Ez a büszkeség nem csak abból fakad, hogy önmagában jó munkát végeznek, hanem abból is, hogy megerősítik a magukról alkotott képet, amelyet a világ felé mutatnak.

Hogyan találd meg a célod (lépésről lépésre)

Íme egy nem túl szigorú, gyakorlatias útmutató a célod megtalálásához:

1. Sorolja fel érdeklődési körét

Mindannyiunknak vannak érdeklődési köreink, és ezek az érdeklődési körök valószínűleg a legmélyebb pszichológiai szükségleteinkhez kapcsolódnak. Ha esküszöl, hogy nincs érdeklődési köröd, akkor talán több dolgot kellene kipróbálnod.

Gyakran úgy találhatja meg az érdeklődési körét, ha visszamegy a gyermekkorába, és elgondolkodik azon, hogy milyen tevékenységeket szeretett csinálni. Készen kell állnia az érdeklődési körök listájával, mielőtt a 2. lépésre lépne.

2. Foglalkozz az érdekeiddel

Ezután tervet kell készítenie arra, hogy ezekkel az érdeklődési körökkel foglalkozzon, lehetőleg napi rendszerességgel. Legalább egy hónapon keresztül minden nap szakítson időt arra, hogy az érdeklődési körével foglalkozzon.

Hamarosan rájössz, hogy néhány tevékenység már nem felel meg neked. Húzd ki őket a listáról.

Szűkítsd le a listát 2-3 olyan tevékenységre, amit szívesen csinálsz naponta. Tudod, azok a tevékenységek, amelyek hajtanak téged. Meglátod, hogy ezek a tevékenységek illeszkednek leginkább az alapvető értékeidhez, pszichológiai szükségleteidhez és identitásodhoz.

3. Az "igazi" kiválasztása

Növelje a napi 2-3 tevékenységgel töltött időt. Néhány hónap múlva értékelje, hogy kezd-e jól teljesíteni.

Nőtt a készségszinted? Figyelj a mások visszajelzéseire. Milyen tevékenységért vagy készségért dicsérnek téged?

Azt kell tapasztalnod, hogy legalább az egyik tevékenységben gyakorlottá váltál. Ha egy tevékenység meggyújtja benned a vágyat, hogy többet tanulj róla és jobbá válj benne, akkor tudod, hogy ez az "igazi".

Arra kell összpontosítanod, hogy válassz egy olyan tevékenységet, amelyet magaddal vihetsz a jövőbe - azt az egy képességet, amelyet hosszú ideig fejleszthetsz és ápolhatsz.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a többi tevékenységet teljesen figyelmen kívül kell hagynod, de a lehető legnagyobb figyelmet kell fordítanod és a lehető legtöbb időt kell azzal töltened, hogy "az egy" tevékenységet csináld.

4. Növelje befektetését

Ahogy a Harvard Business Review egyik cikke rámutatott, a célodat nem megtalálod, hanem felépíted. Az, hogy kiválasztottad "azt az egyet", amelyre összpontosítani szeretnél, csak egy hosszú út kezdete. Ettől a ponttól kezdve évekig szeretnéd fejleszteni ezt a képességet.

Tegye fel magának ezt a kérdést, hogy biztosítsa az elkötelezettség méltányos szintjét:

"Tudom-e ezt a dolgot csinálni életem hátralévő részében?"

Ha a válasz igen, akkor készen állsz.

Az elkötelezettség fontos. Keressen meg bármilyen területen bármelyik csúcsteljesítményt nyújtó szakembert, és azt fogja tapasztalni, hogy évekig elkötelezték magukat a szakmájuk mellett. Nem néztek jobbra-balra. Nem terelte el a figyelmüket az a "menő új üzleti ötlet". Koncentráljon egy dologra, amíg el nem sajátítja azt.

Végül eljutsz egy olyan pontra, ahol értékes lehetsz a társadalom számára, és hatást gyakorolhatsz.

5. Keressenek példaképeket és mentorokat

Töltsön időt olyan emberekkel, akik már azok, akik szeretnének lenni, és akik ott vannak, ahol Ön is szeretne lenni. A szenvedélye követése valójában egy egyszerű, kétlépcsős folyamat:

1. Kérdezd meg magadtól, kik a hőseid.
2. Csináld, amit ők csinálnak.

A példaképek inspirálnak és motiválnak minket. Emlékeztetnek minket arra, hogy nem vagyunk őrültek, amiért a szívünket követtük. Megvédik a hitünket abban, hogy mi is képesek vagyunk rá.

Egy napot sem dolgozol életedben

Biztosan hallottál már a mondásról:

"Ha azt csinálod, amit szeretsz, egy napot sem kell dolgoznod az életedben."

Ez igaz. Önző dolog azt csinálni, amit szeretsz. Valaki őrült lehet, aki ezért fizet. A hobbik és szenvedélyek olyan dolgok, amiket úgyis csinálnánk, függetlenül a sikertől vagy a kudarctól.

Sok ember azért érzi tehernek a munkát, mert valamiért (fizetésért) csinál valamit. Magából a munkából kevés vagy semmilyen értéket nem merítenek.

Amikor a munkád eredendően értéket nyújt neked, nem érzed úgy, hogy a szó tipikus értelmében dolgozol. Az, hogy megfizetnek érte, további értékké válik. Minden könnyednek tűnik.

Mindannyian úgy kezdjük az életünket, hogy bizonyos dolgokat meg kell tennünk, másokat pedig meg akarunk tenni. Iskolába kell járnunk, főiskolára kell mennünk, szórakozni akarunk, kosárlabdázni akarunk.

Bár lehetnek olyan dolgok, amiket meg kell tenned, és amelyek egyben szórakozást is jelentenek (pl. az evés), ez az átfedés a legtöbbünk számára kezdetben kicsi.

Ahogy telik az idő, és elkezded követni a célodat, ennek az átfedésnek növekednie kell. Azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tenned, de nem akarsz megtenni, a minimumra kell csökkentened. Maximalizálnod kell azokat a dolgokat, amelyeket meg akarsz tenni, növelve az átfedésüket azokkal a dolgokkal, amelyeket meg kell tenned.

Dolgozni kell, bármit is csinálsz, ez nem kérdés, de kérdezd meg magadtól:

"Mennyi munkámat kell elvégeznem, és mennyit akarok elvégezni?"

Ez a kérdés választ ad arra, hogy megtaláltad-e a célodat, és mit kell tenned, hogy elérd azt.

Furcsa érzés olyan dolgokat matematikussá tenni, mint a cél és a szenvedély. Mégis, minél nagyobb a "tenni akarok" és a "tennem kell" aránya, annál valószínűbb, hogy a szenvedélyedet követed.

Hivatkozások

1. Stillman, T. F., Baumeister, R. F., Lambert, N. M., Crescioni, A. W., DeWall, C. N., & Fincham, F. D. (2009). Egyedül és cél nélkül: az élet értelmét veszti a társadalmi kirekesztés után. Kísérleti szociálpszichológiai folyóirat , 45 (4), 686-694.
2. Kenrick, D. T., & Krems, J. A. (2018). Jólét, önmegvalósítás és alapvető motívumok: evolúciós perspektíva. A szubjektív jóllét e-kézikönyve. NobaScholar .
3. Scott, M. J., & Cohen, A. B. (2020). Surviving and thriving: fundamental social motives provide purpose in life. Személyiség és szociálpszichológia Bulletin , 46 (6), 944-960.
4. Hill, P. L., & Turiano, N. A. (2014). Az életcél mint a halálozás előrejelzője felnőttkorban. Pszichológiai tudomány , 25 (7), 1482-1486.
5. Windsor, T. D., Curtis, R. G., & Luszcz, M. A. (2015). Sense of purpose as a psychological resource for aging well. Fejlődéspszichológia , 51 (7), 975.
6. Schaefer, S. M., Boylan, J. M., Van Reekum, C. M., Lapate, R. C., Norris, C. J., Ryff, C. D., & Davidson, R. J. (2013). Purpose in life predicts better emotional recovery from negative stimuli. PloS one , 8 (11), e80329.
7. Bronk, K. C., Hill, P. L., Lapsley, D. K., Talib, T. L., & Finch, H. (2009). Purpose, hope, and life satisfaction in three age groups (Cél, remény és életelégedettség három korcsoportban). A Pozitív Pszichológia folyóirat , 4 (6), 500-510.