A passzív-agresszív személy olyan személy, aki hajlamos a passzív-agresszív kommunikációs stílusra. Amikor valakinek a jogait tapossák, vagy amikor a céljait mások meghiúsítják, akkor vagy viselkedik:

• Passzívan = Ne csinálj semmit
• Agresszívan = Visszaszerezzék a jogaikat mások jogainak sárba tiprásával.
• Passzív-agresszívan = Közvetett agresszió
• Magabiztosan = Visszaszerezni a jogaikat anélkül, hogy mások jogait megsértenék.

Mind a passzív-agresszió, mind az asszertivitás a két szélsőség, a passzivitás és az agresszió közötti középmezőnyben helyezkedik el, de egy kulcsfontosságú szempontból különböznek egymástól.

Míg az asszertivitás biztosítja a másik személy jogainak és igényeinek védelmét, addig a passzív agresszió nem.

A passzív agresszió közvetett agresszió. A passzív-agresszív emberek közvetve sértik meg mások szükségleteit és jogait. Az agresszió gyenge formája, de attól még agresszió.

Példák a passzív-agresszív viselkedésre

A következő példák tisztázzák, mit jelent passzív-agresszívnak lenni:

Egyetértés, majd váltás

A passzív-agresszív emberek azt gondolják, hogy a konfrontáció egyenlő az agresszióval, és nincs fogalmuk az asszertivitásról. Ha megkérik őket valamire, nem fognak nemet mondani, hogy elkerüljék a közvetlen sértést (agresszió). De nem is fogják elvégezni a feladatot, amit vállaltak (passzív agresszió).

Így sikerül elérniük, hogy ne sértsenek meg téged, és végső soron a saját útjukat járják. Gyakran előfordul, hogy amikor rájössz, hogy nem tették meg a dolgukat, már túl késő szembesíteni őket. Úgy gondolod, hogy jobb, ha te magad oltod el a tüzet, mint hogy időt pazarolj a szembesítésre.

"Jól vagyok" vagy "Minden rendben".

Amikor valaki azt mondja, hogy "Jól vagyok" vagy "Semmi baj", de a metakommunikációja (hangszín, testbeszéd stb.) mást kommunikál, akkor passzívan agresszív. Mérges rád, de ezt nem kommunikálja közvetlenül a szavakkal.

Szándékos felejtés

Ez rokon az egyetértéssel, majd a váltással, azzal a különbséggel, hogy az illető egy igazolható kifogással áll elő, ebben az esetben a felejtéssel.

Amikor az emberek azt mondják, hogy elfelejtettek valamit, az hihető kifogás, mert az emberek hajlamosak a felejtésre.

De ha ez olyan személytől származik, aki általában nem olyan feledékeny, vagy egyszerűen nem felejthette el a feladatot, tekintve annak fontosságát, akkor nagy az esélye, hogy szándékos felejtésről van szó.

Az ilyen passzív-agresszív viselkedés egy másik formája, hogy félbehagyja a dolgokat, vagy bizonyos dolgokat elintézetlenül hagy. Amikor az emberek nem akarják elvégezni a rájuk bízott munkát, előfordulhat, hogy félbehagyják azt. Ez ismét az ellenségesség és a neheztelés közvetett kifejezési módja.

Szándékos hibák

Az a munkavállaló, aki olyan feladatot kap, amelyet nem szívesen végez el, szándékos hibákat követhet el, hogy tönkretegye a projektet, ha ezt komolyabb következmények nélkül megteheti. Ez általában egy passzív-agresszív kísérlet arra, hogy biztosítsa, nem kapja meg még egyszer ugyanazt a feladatot.

Hátulról jövő bókok

A hátsó bók egy bóknak álcázott sértés, hogy a sértés élét elvegye, és kevésbé közvetlen legyen.

Ha például olyasmit mondunk, hogy "A munkád meglepően jó volt", az azt sugallja, hogy gyakran nem jó. Ha pedig azt mondjuk valakinek, hogy "Ma gyönyörű vagy", az azt sugallja, hogy más napokon nem néz ki jól.

Itt jegyezzük meg, hogy a passzív agresszió a szándékról szól. Lehet, hogy valaki azt mondja: "Ma gyönyörű vagy", és nem áll szándékában sértést leplezni. Lehet, hogy ma különösen jól öltözött vagy. Te jobban odafigyeltél a "ma" szóra, míg ők meggondolatlanul belecsúsztatták a bókba.

Csend és visszavonulás

Ez talán a passzív agresszió leggyakoribb formája a kapcsolatokban. A hozzánk közel álló emberek természetesen szeretnének velünk foglalkozni. A visszahúzódás és a néma bánásmód azt közvetíti, hogy "haragszom rád", anélkül, hogy közvetlenül agresszív lenne.

Miért viselkednek az emberek passzív-agresszívan

Mint láttuk, az emberek akkor viselkednek passzív-agresszívan, ha közvetett módon akarnak agressziót mutatni. Nem tudnak közvetlen agressziót mutatni, mert félnek attól, hogy mások szemtől szembe megsértődnek. Ugyanakkor mégsem akarnak passzívak lenni.

A passzív agresszió gyakran a vélt vagy valós igazságtalanságra adott válasz. A passzív agresszív viselkedés általában a hozzánk közel álló emberektől származik, mert ők azok, akik a leginkább törődnek azzal, hogy ne sértsenek meg közvetlenül minket.

A passzív-agresszív viselkedés célja, hogy ezt az üzenetet közvetítse a másik személy felé:

"Végső soron az én igényeim és szükségleteim fognak érvényesülni a tiéddel szemben."

Ez egy győztes-vesztes orientáció, ahol a passzív-agresszív személy megpróbál pontot szerezni a másik emberrel szemben.

A passzív-agresszív viselkedés bosszantó, és természetes, hogy a passzív-agresszív embereket vissza akarjuk bosszantani. A passzív-agresszív személyt úgy lehet bosszantani, ha meghiúsítjuk a célját.

Gyakran előfordul, hogy az emberek a passzív agresszióra agresszióval válaszolnak, ami a passzív-agresszív személy számára hatalmas elégedettséget okoz. Azt üzeni nekik, hogy a stratégiájuk, hogy titokban felbosszantsanak, bevált. Ennek eredményeképpen ez csak megerősíti a viselkedésüket.

A következő részben arról lesz szó, hogyan lehet hatékonyan bosszantani egy passzív-agresszív személyt.

A passzív-agresszív emberek bosszantásának módjai

1. Szembesítés

A határozott, nem agresszív konfrontáció a legjobb módja annak, hogy meghiúsítsuk a passzív-agresszív ember céljait. Tudja, a passzív-agresszív emberek utálják a konfrontációt. Ez nem az ő stílusuk.

Amikor elkapod őket a pillanatban, és asszertívan kiállsz magadért, váratlanul éred őket. Leleplezed őket, és leleplezed a csupasz ellenségeskedésüket. Ez arra kényszeríti őket, hogy változtassanak a stílusukon, és közvetlenebbek legyenek.

Például ahelyett, hogy csenddel vagy "Köszönöm"-nel reagálnál a "Meglepően jó volt a munkád" megjegyzésre, válaszolhatsz nyugodtan: "Szóval általában nem jó?".

Így leleplezted őket, és kénytelenek visszavonulni, mert nem akarnak konfrontálódni.

Ritkán találsz olyat, aki azt mondja, hogy "Igen, általában ez rossz". Ez közvetlen agresszió, és annak, aki ilyet tud mondani, eleve nem lenne szüksége passzív-agresszívnak lenni.

Íme, miért nem működik az agresszív konfrontáció:

Ahogy korábban említettük, ez sikert jelez számukra. Azt jelenti, hogy sikeresen a bőröd alá tudtak férkőzni. Az agresszív válasz rossz színben tünteti fel a másik félt, mert a válaszod aránytalannak tűnik az ő gyengébb, passzívabb agressziójukhoz képest.

Hogy még rosszabb legyen a helyzet, sózhatják a sebet azzal, hogy valami olyasmit mondanak, hogy "Nyugodj meg! Miért vagy ilyen ideges?", jól tudva, hogy a céljuk valóban az volt, hogy felidegesítsenek téged.

Képzeld el, hogy a "Meglepően jó volt a munkád" válaszra visszaüvöltesz:

"HOGY ÉRTED AZT, HOGY MEGLEPŐEN JÓ?"

Látod a különbséget? Az asszertivitás mellett való kitartás gyakran a legjobb stratégia.

2. Az indítékok feltárása

Ez egy lépéssel túlmutat az asszertív konfrontáción. Alapvetően elmondod nekik, hogy miért teszik, amit tesznek. Ennek a stratégiának az a szépsége, hogy a lehető legkonfrontatívabb lehetsz anélkül, hogy agresszív lennél.

Például a passzív-agresszív "Jól vagyok" válaszra valami olyasmit mondj, mint:

"Tudod mit: nem kell ezt tenned, mondhatod, hogy nem vagy jól, ha nem vagy jól."

Ez nemcsak a működésüket, hanem az indítékaikat is leleplezi. Ha az indítékok lelepleződnek, nem lehet az illetőt meztelenebbé tenni.

Ha Ön a munkáltató, akkor szembesítheti azt a munkavállalót, aki félbehagyja a munkát, mondván, hogy:

"Ha nem akartad volna megtenni, szólhattál volna, én magam is megtettem volna."

Amikor az indítékok szintjén konfrontálódsz, jelzed nekik, hogy a passzív-agresszív "játékuk" nem fog működni rajtad.

3. Cserébe az ellenszolgáltatásért (Tit-for-tat)

A passzív-agresszív viselkedéssel gyakran sikerül bosszantani minket. A probléma az: bosszúságunkat a legtöbb esetben nem tudjuk nyíltan kifejezni. Ehelyett ugyanezt a játékot játszhatjuk vissza nekik: a passzív agresszióra passzív agresszióval válaszolhatunk.

Ennek a stratégiának az a jó oldala, ha jól hajtják végre, hogy ez a motivációik leleplezésének egy változata. Azzal, hogy ugyanazt a játékot játszod vissza nekik, megmutatod, mennyire nevetségesek.

Arra is rákényszeríti őket, hogy az Ön helyébe képzeljék magukat, és rájönnek, hogy a passzív agressziójuk mennyire idegesítő lehet az Ön számára.

A kulcs ennek a stratégiának a jó végrehajtásához az, hogy ugyanolyan passzív-agresszív legyél velük szemben, mint ahogy ők is passzív-agresszívek voltak veled szemben.

Ha például hátbatámadó bókokkal dobálóznak, te is ezt teszed. Ha azt mondják, hogy "jól vagyok", te is ezt mondod, amikor dühös vagy, persze ügyelve arra, hogy a hangszíned és a testbeszéded másról kommunikáljon.

Ennek a technikának egyetlen hátránya, hogy egy csipetnyi elégedettséget adsz nekik, hogy a passzív agressziójuk bevált. Ha nem így lenne, nem lennél kénytelen passzívan agresszívan visszavágni.

Mégis, az ilyen módon történő visszabosszantás előnyei talán nagyobbak, mint az az elégedettség, amit ebből nyerhetnek. Ez egyfajta sarokba szorítja őket. Ha újra visszavágnak, elégedett lehetsz, hogy az ellenstratégiád bevált.

Azt javaslom, hogy ezen a ponton állj le, mert nem akarsz a passzív-agresszív viták végtelen spiráljába kerülni. Ha eljutsz erre a pontra, akkor valószínűleg már megtanítottad nekik a leckét.

4. Reakcióképtelenség

A passzív-agresszív viselkedésre semmilyen formában nem reagálni a legbiztosabb módja annak, hogy egy passzív-agresszív személyt felbosszantsunk. Bár lehet, hogy hatékonyan felbosszantja őket, de a saját mentális egészségünknek nem tesz jót.

Az a helyzet, hogy a passzív agresszió a bőrünk alá megy, különösen, ha olyan emberektől jön, akiket szeretünk. Ha egyáltalán nem reagálunk rá, akkor azt tanítjuk nekik, hogy a passzív agressziójuk nem működik.

De a probléma ezzel a passzív stratégiája az, hogy a bántás tovább fokozódik. Egy ideig nyugodt és nem reagáló arcot vághatsz. De ha továbbra is passzívan agresszívak maradnak, akkor valószínűleg meg fogsz törni a nyomás alatt, és agresszióhoz folyamodsz.

Ez a stratégia sok belső munkát igényel ahhoz, hogy sikeresen végrehajtsd. El kell érned az érzelmeid feletti uralom egy bizonyos szintjét.