A "Holnaptól kezdve" csapda

 A "Holnaptól kezdve" csapda

Thomas Sullivan

Hányszor hallottad már valakitől, vagy akár magadtól, hogy azt mondja: "Holnaptól kezdem" vagy "Hétfőtől kezdem" vagy "Jövő hónaptól kezdem", amikor valamilyen új szokást kell kialakítani, vagy egy új projekten kell dolgozni? Mi áll e mögött a gyakori emberi tendencia mögött?

Itt nem a halogatásról beszélek, ami egy általános kifejezés, amely a cselekvés elhalasztását jelenti, hanem a cselekvés elhalasztásáról beszélek, majd arról, hogy megígérjük magunknak, hogy a közeljövőben egy tökéletes időpontban megtesszük. A halogatás tehát csak egy része ennek a jelenségnek.

Minden emberi cselekedet, döntés vagy ígéret mögött valamilyen jutalom áll. Milyen jutalmat kapunk tehát, ha elhalasztjuk a fontos cselekedeteket, és megígérjük magunknak, hogy egy ideális időpontban a jövőben megtesszük azokat?

A tökéletes kezdetek illúziója

A természetben mindenhol tökéletes kezdeteket és végeket látunk. Úgy tűnik, mindennek van kezdete és vége. Az élőlények minden alkalommal ebben a sorrendben születnek, öregszenek, majd halnak meg. Sok természeti folyamat ciklikus.

Egy ciklus minden egyes időpillanatát tekinthetjük kezdetnek vagy végnek. A nap felkel, lenyugszik, majd újra felkel. A fák télen leveleiket hullatják, nyáron virágoznak, majd télen újra csupaszok. Értitek a lényeget.

Ez a szinte minden természeti folyamatnak tökéletes mintázata arra késztetett bennünket, hogy nagyon mély szinten azt higgyük, hogy ha valamit tökéletesen kezdünk el, akkor az tökéletesen fog lefolyni és tökéletesen is fog végződni. Úgy tűnik, hogy a természeti folyamatokban ez valóban megtörténik, de amikor az emberi tevékenységekről van szó, semmi sem áll távolabb az igazságtól.

Lásd még: Mindannyian arra fejlődtünk, hogy vadászó-gyűjtögetők legyünk.

Egy tökéletes ember, aki mindent tökéletesen csinál, csak kitalált figura lehet. Ez a tény azonban a legtöbbünket nem tántorít el attól, hogy azt higgyük, ha valamit tökéletes időben kezdünk el, akkor azt tökéletesen fogjuk tudni csinálni.

Azt hiszem, ez a fő oka annak, hogy az emberek újévi fogadalmakat tesznek, és azt gondolják, hogy ha a következő hónap elsejétől elkezdik a szokásaikat, akkor a dolgok nagyobb valószínűséggel fognak tökéletesen működni. Az edzőtermi tagság általában sokkal magasabb januárban, mint decemberben.

Még most is, ha úgy döntesz, hogy csinálsz valamit, mondjuk elolvasol egy könyvet, akkor valószínűleg olyan időpontot választasz, ami tökéletes kezdetet jelent, például 8:00 vagy 10:00. vagy 3:30. Ritkán lesz valami olyan, mint 8:35 vagy 10:45 vagy 2:20.

Ezek az időpontok egyszerűen furcsának tűnnek, nem alkalmasak arra, hogy nagyszerű törekvésekbe kezdjünk. A nagyszerű törekvéseknek tökéletes kezdetekre van szükségük, és a tökéletes kezdeteknek tökéletes befejezésekhez kell vezetniük.

Ez az első, bár finom nyereség, amit akkor kapunk, ha halogatjuk a munkánkat, és úgy döntünk, hogy a közeljövőben egy tökéletes időpontban végezzük el. A második nyereség nemcsak finomabb, hanem alattomosabb is, klasszikus példája az emberi önbecsapásnak, amely a rossz szokásainkban tarthat bennünket.

'Engedélyezem'

Ahhoz, hogy fényt derítsek erre a rejtett és alattomos kifizetésre, először is el kell magyaráznom, hogy valójában mi játszódik le az elmédben, amikor halogatod a cselekvéseket, és megígéred magadnak, hogy a jövőben megteszed őket. Ennek, mint szinte minden más emberi viselkedésnek, sok köze van a pszichológiai stabilitáshoz.

Tegyük fel, hogy négy napod van felkészülni egy vizsgára. Ma van az első nap, és egyáltalán nincs kedved tanulni. Inkább valami kellemeset csinálnál, például filmet néznél vagy videojátékoznál.

Átlagos körülmények között az elméd nem fogja hagyni, hogy csak úgy elfelejtsd a tanulást, és elkezdj szórakozni. Folyamatosan figyelmeztetni fog, hogy valami fontos dolog következik, és hogy fel kell készülnöd rá.

Tegyük fel, hogy figyelmen kívül hagyod a figyelmeztetést, és elkezdesz idegeneket zúzni a PlayStation-ön. Egy idő után a figyelmeztetés újra jön, és talán egy kicsit erősebben, hogy pszichésen instabillá tegyen.

Megállítja a játékot, és egy pillanatra elgondolkodik, "Közeleg a vizsga, mikor fogok tanulni rá?" Az elmédnek sikerült komolyan figyelmeztetnie téged.

Ma csak szórakozni akarsz, de az elméd folyton azt mondogatja, "Haver, vizsga! Vizsga!"

Le kell csendesítened az elmédet, hogy nyugodtan játszhass a játékoddal. Ezért kitalálsz egy zseniális tervet. Valami ilyesmit mondasz magadnak.

"Holnaptól kezdek, és három nap elég lesz a felkészülésre."

Micsoda hazugság! Fogalmad sincs, hogy három nap elég-e vagy sem. Ezért használod a "kellene" és nem "lesz" De az elméd most már elégedett. Sikerült meggyőznöd.

Sikerült lecsendesítened. "Engedélyt kaptál, fiam, élvezd!" És amikor az elméd nem zavar téged, akkor lelkileg stabil leszel.

Erről szólt ez az egész - a lelki stabilitás visszaszerzéséről.

Ez nem csak a vizsgákra igaz. Vegyünk bármilyen jó szokást vagy fontos projektet, amit az emberek el akarnak kezdeni, és látni fogjuk, hogy ugyanezt a mintát követik. Ez csak két célt szolgál - az elme lecsendesítését és azt, hogy engedélyt adjunk magunknak arra, hogy az élvezeteknek hódoljunk. Hogy mi történik valójában a jövőben, az nem számít.

Tom: "Még egy pizzát akarok enni."

Tom elméje: "Nem! Egy is elég! A testsúlyod messze van az ideálistól."

Tom: "Ígérem, jövő héttől elkezdek futni."

Tom elméje: "Oké, megkapod az engedélyem, a tiéd lehet."

Komolyan azt tervezi, hogy jövő héttől menekülni fog? Nem igazán számít. Egyelőre sikerült lecsendesítenie az elméjét.

Amir: "Kedvem van egy akciófilmet nézni."

Lásd még: Az érzelmi intelligencia felmérése

Amir elméje: "De mi van azzal a könyvvel, amit ma be kell fejezned?"

Amir: "Holnap is befejezhetem. Nem fog elszabadulni a pokol, ha egy napot késlekedem vele."

Amir elméje: "Oké, drágám, engedélyt kaptál, menj, nézd meg!"

Nem azt mondom, hogy minden alkalommal, amikor elhalasztunk valamit, azt azért tesszük, hogy engedjünk a nem kívánt, megszokott viselkedésünknek. Néha a halasztás nagyon is ésszerű és racionális lehet.

Sőt, lehet, hogy ez a legjobb döntés, amit abban a pillanatban hozhatsz. Én nem tartom rossznak az élvezetes tevékenységeket sem - csak akkor, ha akadályozzák fontos céljainkat, vagy ha függőséget okozó viselkedéssé válnak.

Ennek a bejegyzésnek az volt a célja, hogy megmutassam, milyen elmejátékokat játszunk, hogy meggyőzzük magunkat arról, hogy helyesen cselekszünk, még akkor is, ha legbelül tudjuk, hogy nem ez a helyes.

Ha tudatában vagyunk annak, hogy mit is csinálunk valójában, akkor kénytelenek vagyunk megváltoztatni a viselkedésünket. Nem tudsz változtatni azon, aminek nem vagy tudatában.

Thomas Sullivan

Jeremy Cruz tapasztalt pszichológus és író, aki az emberi elme összetettségének feltárása iránt elkötelezett. Az emberi viselkedés bonyolult megértésének szenvedélyével Jeremy több mint egy évtizede aktívan részt vesz a kutatásban és a gyakorlatban. Ph.D. fokozattal rendelkezik. Pszichológiából egy neves intézményből, ahol kognitív pszichológiára és neuropszichológiára specializálódott.Kiterjedt kutatásai során Jeremy mély betekintést nyert különféle pszichológiai jelenségekbe, beleértve a memóriát, az észlelést és a döntéshozatali folyamatokat. Szakértelme kiterjed a pszichopatológia területére is, elsősorban a mentális betegségek diagnosztizálására és kezelésére.Jeremyt a tudás megosztása iránti szenvedélye késztette arra, hogy megalapítsa Understanding the Human Mind című blogját. A pszichológiai források széles skálájának összegyűjtésével célja, hogy az olvasók számára értékes betekintést nyújtson az emberi viselkedés összetettségébe és árnyalataiba. Az elgondolkodtató cikkektől a gyakorlati tippekig a Jeremy átfogó platformot kínál mindazok számára, akik szeretnék jobban megérteni az emberi elmét.Jeremy a blogja mellett arra is szenteli idejét, hogy pszichológiát oktasson egy neves egyetemen, ápolja a feltörekvő pszichológusok és kutatók elméjét. Lebilincselő tanítási stílusa és hiteles vágya arra, hogy másokat inspiráljon, nagy tekintélyű és keresett professzorsá teszi a területen.Jeremy hozzájárulása a pszichológia világához túlmutat az akadémián. Számos tudományos közleménye jelent meg neves folyóiratokban, eredményeit nemzetközi konferenciákon ismertette, és hozzájárult a tudományág fejlődéséhez. Jeremy Cruz az emberi elme megértésének elősegítése iránti elkötelezettségével továbbra is inspirálja és oktatja az olvasókat, a feltörekvő pszichológusokat és kutatótársakat az elme összetettségének feltárása felé vezető útjukon.