Nem vesszük magunkra a dolgokat, csak úgy megtörténik.

Úgy értem, kevés tudatos kontrollunk van felette, amikor megtörténik. Mint sok más gondolatot és érzelmet, ezt a pszichológiai jelenséget is csak utólag tudjuk kezelni. Csak akkor tudjuk kezelni, amikor már megtörtént.

De miért történik ez?

Azért vesszük személyesen a dolgokat, mert szociális faj vagyunk. Fontos számunkra a törzsünkhöz tartozás. Fontos számunkra, hogy egy értékes tag Az önbecsülésünk összefügg azzal, hogy a törzsünk mennyire tart bennünket értékesnek.

Minden támadás, amely az önbecsülésünket célozza, valójában a mi leértékelésünk a társadalomban. Senki sem akarja, hogy leértékeljék. Senki sem akarja, hogy mások negatívan lássák.

Valakit személyesen támadni azt jelenti, hogy a jellemét és a személyiségét támadjuk. Azt támadjuk, hogy ki ő. Azt támadjuk, hogy hogyan akarja magát bemutatni a társadalomnak.

Megsértődünk és személyeskedünk, amikor úgy érezzük személyesen támadnak meg minket, azaz amikor úgy érezzük, hogy leértékelnek minket.

A fenti mondatban azért használtam az "érezzük" kifejezést, mert amit érzünk, az lehet, hogy megfelel a valóságnak, de lehet, hogy nem.

Más szóval, két lehetőség van arra, hogy a dolgokat magunkra vegyük:

1. Te vagy... valójában leértékelve, és te leértékelve érzed magad.
2. Nem vagy leértékelve, de leértékelve érzed magad.

Kezeljük ezt a két helyzetet külön-külön és részletesen.

1. Valójában leértékelődsz

Mennyi az önbecsülésed? 10-ből mennyit érsz a társadalomban? Válassz egy számot. Ez a szám határozza meg az önbizalmadat és a büszkeségedet.

Tegyük fel, hogy 8-at választottál.

Amikor valaki leértékel téged azzal, hogy kritizál, gúnyol vagy rágalmaz, azt üzeni a világnak, hogy 5-ös vagy, és nem 8-as. Csökkenti a társadalomban érzékelt értékedet.

Személyes támadásnak érzed magad, mert szerinted ez a személy hazudik rólad a világnak. Úgy érzed, hogy meg kell védened magad, és vissza kell állítanod a társadalom szemében a tényleges értékedet.

A következő a helyzet:

Amikor 8-at választottál értékként, lehet, hogy tévedtél. Lehet, hogy felfújtad az értékedet, hogy jól nézz ki az emberek előtt. Az emberek állandóan ezt teszik, különösen, amikor felvágnak.

Valaki jött, és felhívta a figyelmet a hamis értékedre.

Leértékeltek téged, igen, de az ő leértékelésük indokolt .

Személyes támadásnak kellene érezned, mert ez a személy megmutatta neked a tükröt. Az általad átélt sértettség érzésének arra kellene motiválnia téged, hogy emeld az értékedet a társadalomban, hogy valóban 8-as lehetsz.

De ha tényleg 8-as vagy, és valaki 5-ösnek nevez, akkor az ő leértékelésük az. indokolatlan .

Lásd még: Miért beszélnek annyit a nők?

Valószínűleg utálnak téged, és jobbnak akarnak tűnni nálad. Ez sokszor előfordul a sikeres, nagy értékű emberekkel.

Kevésbé veszed magadra ezt az indokolatlan leértékelést, mert ismered a tényleges értékedet. Tudod, hogy az téged kritizáló személy rossz szándékú. A világ tudja, hogy mi az értéked. Nem kell védekezned.

Talán még rosszul is érzed magad attól, aki megpróbál rossz érzéseket kelteni benned. Mintha nem lenne jobb dolguk az életükkel.

2. Nem vagy leértékelve

Az embereket annyira érdekli, hogy értékesnek tűnjenek, hogy leértékelődést látnak ott, ahol nincs is értékvesztés. Úgy vagyunk beállítva, hogy túlságosan is érzékeljük a leértékelődést, így túlságosan felkészültek lehetünk arra, hogy mindenáron megvédjük az értékünket.

Ez az oka annak, hogy az emberek gyakran félreértelmezik a dolgokat, hogy azt feltételezzék, hogy leértékelik őket, de ritkán értelmezik félre az ellenkezőjét.

Az emberek például azt feltételezik, hogy társas helyzetekben mások negatívan beszélnek róluk vagy kinevetik őket. Ritkán feltételezik, hogy megdicsérik őket.

Lásd még: Miért húzódnak el a férfiak, amikor a dolgok komolyra fordulnak

Az elménk társadalmi leértékelés-érzékelő gépezet, mert azt kockáztatnánk, hogy társadalmilag kirekesztődünk, ha nem érzékelnénk a legkisebb leértékelést is mások részéről. A leértékelés túlzott észlelése segít nekünk abban, hogy gyorsan változtassunk a viselkedésünkön, helyreállítsuk az értékünket a társadalomban, és nyomon kövessük, ki tartozik a törzsünkhöz és ki nem.

A vélt vagy valós leértékeléseken való megsértődés is egy módja annak, hogy elmondjuk másoknak:

"Hé! Nem szeretem, amikor mindenki előtt leértékelsz, hagyd abba!"

Trauma és leértékelés-felismerés

Az emberek már eleve úgy vannak beállítva, hogy ott is érzékelik a leértékelést, ahol nincs is - a semleges információt személyes támadásként értelmezik félre. A dolgok még rosszabbodnak, ha a traumát is hozzáadjuk a keverékhez.

Az a személy, akit a múltban, különösen gyermekkorában traumatizált egy gondozó, gyakran hordoz magában szégyenérzetet.

Ez a "hibás vagyok" seb arra készteti őket, hogy a valóságot a saját traumájuk lencséjén keresztül lássák. Az elméjük folyamatosan a másoktól érkező leértékelést keresi, és arra vár, hogy kiváltsák.

Lehet, hogy jó szándékkal mondasz nekik valamit, de a lelki sebeik mássá változtatják azt. Aránytalan reakciókat fognak mutatni olyan dolgokra, amelyek általában nem zavarnak másokat.

Olyan, mintha a társadalmi értékszám a fejükben megrekedt volna a 4-nél. Nem hisznek neked, még akkor sem, ha azt mondod nekik, hogy ők 6. A normális, semleges megjegyzéseidet személyes támadásnak fogják tekinteni. Még a saját erőfeszítéseiket is szabotálják, hogy a 4-es szinten maradjanak.

Vegye figyelembe, hogy az indokolatlan leértékeléseket csak akkor kell megvédenie, ha az számít. Legtöbbször egyszerűen figyelmen kívül hagyhatja őket.

Hogyan hagyjuk abba a dolgok személyeskedését

Az első kérdés, amit fel kell tenned magadnak, amikor valamit magadra veszel, a következő:

"Valóban leértékelődöm?"

A leértékelés lehet valós, vagy lehet, hogy a saját bizonytalanságodat vetíted ki a másik személyre.

Ha a leértékelés indokolt, dolgozz az értéked növelésén. Ez azt jelenti, hogy el kell fogadnod, hogy alacsony az önbecsülésed, és ebből kiindulva kell dolgoznod.

Ha a leértékelés nem indokolt, kérdezd meg magadtól:

"Miért próbál ez a személy leértékelni engem?"

Tucatnyi okot tudsz felhozni, de egyiknek sincs semmi köze hozzád. Talán mégis:

• gyenge kommunikátorok
• bunkó és mindenkivel így beszélget
• féltékenyek rád, mert előttük jársz.

Ha nem gondolod, hogy valóban leértékelődsz, halogasd a válaszodat. Nyugodj meg, hogy tisztábban lásd a dolgokat. Az, hogy kiváltottad, valószínűleg túlreagálás. Kérd meg őket, hogy tisztázzák, mire gondoltak.

Gyakorolja a végső szociális készséget, hogy a dolgokat az ő szemszögükből lássa.