Az ultimátum a viselkedés megváltoztatására irányuló követelés, amelyet fenyegetés kísér. A csirkemókának is nevezett ultimátumok gyakran "Tedd meg ezt, vagy különben..." típusú kijelentések, amelyek nyomást gyakorolnak a személyre, hogy tegyen meg valamit, amit nem akar.

A kapcsolatokban azok, akik úgy érzik, hogy az igényeiket nem elégítik ki, ultimátumot adnak ki. Az ultimátum adása a kétségbeesés jele. Az illető kétségbeesetten próbálja megkapni azt, amit a párjától szeretne.

A párkapcsolati ultimátumokra példák lehetnek az olyan kijelentések, mint:

• "Ha nem teszel X-et, elhagylak."
• "Ha továbbra is Y-t csinálsz, akkor végeztünk."

Ultimátumokat férfiak és nők egyaránt adhatnak, de általában a nők adják. Amikor a férfiak ultimátumot adnak a kapcsolatokban, gyakran a szex megszerzéséről szólnak. Amikor a nők ultimátumot adnak a kapcsolatokban, gyakran arról szólnak, hogy a férfi elkötelezze magát.

Ennek persze jó evolúciós okai vannak: tisztán reproduktív szempontból a férfiak a lehető legjobban járnak, ha minél hamarabb szexelnek, a nők pedig azzal, ha hosszú távú kapcsolatot alakítanak ki.

Ultimátumot adni egy kapcsolatban tehát önző, vesztes-nyertes stratégia, amely figyelmen kívül hagyja a másik fél igényeit és választását. Olyan, mintha fegyvert tartanál a párkapcsolati partneredhez, és szörnyű következményekkel fenyegetnél, ha nem azt teszi, amit te szeretnél.

További okok az ultimátumok megadására

A következő okok, amelyek miatt valaki ultimátumot adhat egy kapcsolatban, azon kívül, hogy az igényei nem teljesülnek, a következők:

1. A hatalom megszerzése

Ultimátumot adni nem más, mint hatalmat gyakorolni a másik fél felett. A folyamatos hatalmi harcokkal terhelt kapcsolatokban az ultimátumadás azért lehet gyakori, mert az ultimátumadás a végső módja annak, hogy "megmutassuk, ki a főnök".

2. Hatástalan kommunikáció

Az ultimátumok olykor abból adódhatnak, hogy az egyik partner (általában a férfi) nem képes felismerni a másik partner problémáit. A nő elvárja, hogy a férfi tudja, mi a baja, anélkül, hogy ki kellene mondania.

Az érzelmi intelligencia és a kommunikációs készségek hiányában a férfiak nem veszik észre azokat a jeleket, amelyeknek a nők számára nyilvánvalónak kellene lenniük.

Ez kommunikációs hiányosságokat okoz, ezért a nőnek ultimátumot kell adnia, hogy átadja az üzenetét.

2. Személyiségproblémák

Vannak, akik hajlamosak a túlzott érzelmességre és a vad hangulatváltozásokra. A borderline személyiségzavarban szenvedők és a neurotikusságban magas pontszámot elérők valószínűleg szakítással fenyegetőznek.

3. A bizalom hiánya

Az a tény, hogy valakinek ultimátumhoz kell folyamodnia ahhoz, hogy a partnerét engedelmességre bírja, azt mutatja, hogy nincs bizalom a kapcsolatban. Nincs elég bizalom és nyitottság a kapcsolatban ahhoz, hogy az ember erőszak nélkül is kifejezhesse az igényeit.

Miért nem egészségesek az ultimátumok

Minden olyan helyzet, amikor egy személytől elveszik a választás lehetőségét, egészségtelen helyzet. Az ultimátumok fenyegetések, és a fenyegetések soha nem jönnek jól a másik félnek.

A kényszerített megfelelés ritkán jó, és mindig neheztelést fog okozni a másik félben. Ez a neheztelés aztán a jövőbeli interakciókban is ki fog szivárogni, és a kapcsolat egészét mérgezővé teszi.

Amikor az emberek úgy érzik, hogy mások manipulálják őket, csökken a bizalmuk irántuk. A bizalom hiánya érzelmi távolságot teremt egy kapcsolatban, ami végül szétszakíthatja a kapcsolatot.

Ennek ellenére néha az ultimátumok egészségesek lehetnek, ha a címzett belátja, hogy ez a saját vagy a kapcsolat javát szolgálja. Például:

"Ha nem változtatsz a rossz szokásodon, akkor végeztünk."

A címzett látja, hogy az ultimátum célja az ő és/vagy a kapcsolatuk javítása. Annak ellenére, hogy kényszerítik, hogy tegyen vagy ne tegyen meg valamit, úgy érzékeli az ultimátumot, hogy mindenki nyer.

Mégis, a nyílt, őszinte és nem fenyegető kommunikáció mindig felülmúlja a fenyegető kommunikáció minden formáját.

Hogyan kezeljük az ultimátumokat

Ha ultimátumot kap, az alábbiakban felsoroljuk, mit tehetsz, hogy hatékonyan kezeld a helyzetet:

1. Törekedjen a nyílt, őszinte és határozott kommunikációra.

Ez a legegészségesebb, legbiztonságosabb módja annak, hogy reagálj az ultimátumokra. Mondd meg a partnerednek, hogy nem tetszik, ahogyan téged nyomaszt. Mondd el neki, mennyire rosszul érzed magad tőle. Ha egy cseppet is törődnek veled, akkor rájönnek a hibájukra, és változtatnak a viselkedésükön.

Próbáld megkérdezni, hogy miért nem nyíltan beszéltek erről a problémáról. Talán valami olyasmi miatt, amit te tettél, ami miatt kénytelenek voltak erőszakoskodni. Az a jó kapcsolat, ahol mindkét partner vállalja a felelősséget a saját részéért, ami a kapcsolat megromlásához vezetett. Kölcsönös a vágy, hogy a dolgok jobbá váljanak.

2. Hívja fel a blöffjüket

Legtöbbször, amikor ultimátumot adnak és távozással fenyegetőznek, csak blöffölnek. Nem gondolják komolyan, hogy tényleg kilépnek a kapcsolatból. Így a fenyegetésük elfogadása "Oké, tedd, amit akarsz" módon sokkolhatja őket.

Persze ez néha kockázatos lehet. Ha tényleg készek elhagyni, a kapcsolat a helyszínen meghalhat.

Kérdezd meg magadtól, hogyan alakultak a dolgok köztetek az utóbbi időben. Ha a kapcsolatotok lefelé ívelő spirálon volt, akkor valószínűbb, hogy komolyan gondolja a fenyegetést. Ha a kapcsolatotok rendben vagy jó volt, akkor valószínűleg blöfföl.

Ha azonban a partnered egoista és arrogáns, akkor óvatosnak kell lenned. Az, hogy blöffölsz neki, sértheti az egóját, és lehet, hogy tényleg véget vet a kapcsolatnak, csak hogy meggyógyítsa a sérült egóját. Jó neked, nem kell olyan emberekkel kapcsolatban lenned, akiknek ilyen törékeny az egójuk.

3. Ultimátumokat bocsát ki

Amikor maga is ultimátumokat ad, akkor a saját gyógyszerükből ad nekik ízelítőt. Emellett nem tudnak tiltakozni az ultimátumai ellen, mert ők maguk is ezt a kommunikációs stílust használják.

Ez vagy ráveheti őket, hogy felismerjék a hibájukat, vagy ti ketten belekerülhettek az ultimátumok kibocsátásának végtelen körébe.

4. Először szégyenkezzünk, majd törekedjünk a nyitottságra

A nyílt kommunikációra való törekvés kockázata, ha egyértelműen fenyegetve vagy, az, hogy rászorulónak tűnhetsz. Ha fenyegetnek téged, akkor egy egyszemélyes pozícióban vagy, és ilyen helyzetben nehéz érvényesíteni a win-win-t.

Ezért jobb, ha először az ő szintjükre kerülsz. Ezt úgy teszed, hogy megszégyeníted őket - olyan dolgokat mondasz, mint például:

• "Hűha, ez aljas."
• "Miért vagy ilyen agresszív?"
• "Ez annyira kétségbeesett tőled."

Ha rájönnek a hibájukra, és bocsánatot kérnek, remek. Most már újra egyenlőek vagytok. Most már nyílt és őszinte kommunikációra törekedhetsz anélkül, hogy úgy tűnne, mintha a jóváhagyásukért könyörögnél.