Ez a cikk a sztereotípiák kialakulásának mechanizmusára összpontosít, elmagyarázza, hogy az emberek miért sztereotipizálnak másokat, és hogyan kezdhetjük el megtörni ezeket a sztereotípiákat.

A sztereotipizálás azt jelenti, hogy az emberek egy csoportjának személyiségjegyeket vagy személyiségjegyek egy csoportját tulajdonítjuk. Ezek a tulajdonságok lehetnek pozitívak vagy negatívak, és a csoportok sztereotipizálása általában életkor, nem, faj, régió, vallás stb. alapján történik.

Például a "férfiak agresszívek" a nemen alapuló sztereotípia, míg az "olaszok barátságosak" a régión alapuló sztereotípia.

A sztereotípia alapvetően egy tanult/elsajátított hiedelem egy embercsoportról. A sztereotípiákat a kultúrából, amelyben élünk, és az információkból sajátítjuk el, amelyeknek ki vagyunk téve. A sztereotípiákat nem csak tudattalanul tanuljuk, de a sztereotipizálás is tudattalanul történik.

Ez azt jelenti, hogy még ha úgy is tartod magad, hogy mentes vagy mindenféle sztereotípiától, akkor is tudat alatt sztereotipizálod az embereket. Ez az emberi természet elkerülhetetlen jellemzője.

Az emberek tudattalan sztereotípiáinak mértékét a tudósok az úgynevezett "implicit asszociációs teszt" segítségével vizsgálják. A teszt során az alanyoknak gyorsan mutatnak képeket, és felmérik a reakciójukat, hogy kiderítsék, milyen asszociációk élnek a fejükben, mielőtt még lenne idejük tudatosan és politikailag korrekt módon gondolkodni és reagálni.

Ezek az asszociációs tesztek kimutatták, hogy még azok az emberek is hajlamosak a tudattalan sztereotipizálásra, akik tudatosan úgy gondolják, hogy nem sztereotipizálnak.

Sztereotípiák és sztereotípiák kialakulása

Miért ilyen átható az emberi pszichológia egyik jellemzője a sztereotípia?

A kérdés megválaszolásához visszamegyünk a paleolitikus környezetbe, ahol a legtöbb pszichológiai mechanizmusunk kialakult.

Az akkori emberek nomád csoportokba szerveződtek, amelyekben egy-egy csoportnak körülbelül 150-200 tagja volt. Nem kellett nagyszámú embert számon tartaniuk. Csak körülbelül 150-200 ember nevét és személyiségjegyeit kellett megjegyezniük.

Napjainkban a társadalmak, amelyekben az emberek élnek, az ókorhoz képest exponenciálisan nagy népességgel rendelkeznek. Azt várnánk, hogy az embereknek ma már sokkal több ember nevére és tulajdonságára kellene emlékezniük.

De ez nem történt meg. Az emberek nem azért emlékeznek több névre, mert nagyobb társadalmakban élnek. Az, hogy egy ember hány emberre emlékszik név szerint, még mindig azzal korrelál, amit a paleolitikum idején elvártak tőle.2

Hogyan lehet tehát azonosítani és megérteni azt a mérhetetlenül nagyszámú embert, aki ma a világban él?

A kategorizálással azonosítja és megérti őket. Bárki, aki tanult statisztikát, tudja, hogy a rendkívüli mennyiségű adatot jobban lehet kezelni, ha rendszerezzük és kategorizáljuk.

A sztereotipizálás nem más, mint kategorizálás. Az embercsoportokat egyénként kezeled. Az embercsoportokat országuk, fajuk, régiójuk, nemük stb. alapján kategorizálod és tulajdonságokat tulajdonítasz nekik.

Sztereotipizálás = kognitív hatékonyság

A sztereotipizálás tehát egy módja annak, hogy nagyszámú embert csoportokra osztva hatékonyan megértsünk.

A "A nők érzelmesek" sztereotípia az emberi populáció feléről ad ismereteket, így nem kell a bolygó minden egyes nőjét felmérni vagy tanulmányozni. Hasonlóképpen, a "Feketék ellenségesek" sztereotípia, amely tudatja veled, hogy van egy nem barátságos hajlamú embercsoport.

Amint láthatod, a sztereotipizálás általánosít, és elvakíthat téged arra a tényre, hogy a sztereotipizált csoporton belül az emberek jelentős része nem felel meg a sztereotípiának. Más szóval, nem veszed figyelembe annak lehetőségét, hogy "Nem minden nő érzelmes" vagy "Nem minden fekete ember ellenséges".

A sztereotípiák okkal léteznek

A sztereotípiáknak általában van egy kis igazságtartalmuk. Ha nem így lenne, akkor nem is alakulnának ki.

Például azért nem találkozunk olyan sztereotípiákkal, mint például "A férfiak érzelmesek", mert a férfiak átlagosan és a nőkkel ellentétben jól el tudják rejteni az érzelmeiket.

A lényeg az, hogy a sztereotípiák nem a semmiből születnek. Jó okuk van a létezésükre. Ugyanakkor a sztereotipizált csoportba tartozó egyének nem feltétlenül rendelkeznek a csoporthoz kapcsolódó tulajdonságokkal.

Tehát amikor sztereotípiákat alkotunk valakiről, akkor annak az esélye, hogy igazunk van, és annak is, hogy tévedünk, egyaránt fennáll. Mindkét lehetőség létezik.

Mi vs. Ők

A sztereotípiák talán legfontosabb funkciója az, hogy segítenek különbséget tenni barát és ellenség között. Jellemzően a társadalmi csoporton belüli embereket valószínűleg kedvezően, míg a csoporton kívülieket valószínűleg kedvezőtlenül érzékeljük.

Ez nem csak abban segít, hogy jól érezzük magunkat a saját magunk és csoportidentitásunk körül, hanem azt is lehetővé teszi számunkra, hogy a külső csoportokat becsméreljük, sőt néha még dehumanizáljuk is. A külső csoportok negatív sztereotipizálása az emberi konfliktusok jellemzője volt a történelem során.

A negatív sztereotípiák is erősebbek, mint a pozitív sztereotípiák. Idegtudományi vizsgálatok azt mutatják, hogy agyunk erősebben reagál a kedvezőtlenül ábrázolt csoportokról szóló információkra.3

Vadászó-gyűjtögető őseink számára az, hogy nem tudták megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, könnyen a halált jelentette.

Hogyan törnek meg a sztereotípiák

A sztereotípia asszociáció általi tanulás. Ugyanúgy működik, mint minden más hiedelem. Ha csak egyfajta asszociációnak vagy kitéve, akkor idővel megszilárdul. Ha ellentmondásos asszociációknak vagy kitéve, akkor van rá esély, hogy megtöröd a sztereotípiát.

Ha például korábban úgy gondolta, hogy "az afrikaiak tudatlan emberek", akkor az afrikaiak szellemi sikereit látva megdöntheti a sztereotípiáját.

Azonban nem mindannyian vagyunk egyformán képesek elszakadni a sztereotípiáktól. Egy nemrég megjelent tanulmány, amelyet a Kísérleti pszichológiai folyóirat kimutatta, hogy a magasabb kognitív képességekkel (mint például a mintafelismerés) rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel tanulnak, valamint nagyobb valószínűséggel szabadulnak meg a sztereotípiáktól, ha új információknak vannak kitéve.4

Más szóval, a sztereotípiák megtanulásához és elsajátításához éppúgy szükség van az okosságra, mint minden más megtanulásához és elsajátításához.

Hivatkozások

1. Nelson, T. D. (2006). Az előítélet pszichológiája . Pearson Allyn and Bacon.
2. Bridgeman, B. (2003). Pszichológia és evolúció: Az elme eredete .
3. Spiers, H. J., Love, B. C., Le Pelley, M. E., Gibb, C. E., & Murphy, R. A. (2017). Anterior temporális lebeny követi az előítélet kialakulását. Journal of cognitive neuroscience , 29 (3), 530-544.
4. Lick, D. J., Alter, A. L., & Freeman, J. B. (2018). Superior pattern detectors efficiently learn, activate, apply, and update social stereotypes. Journal of Experimental Psychology: Általános , 147 (2), 209.