Miért nem törődünk tovább?

A válasz erre a kérdésre annak megértésében rejlik, hogy miért törődünk valamivel. Amikor törődünk valamivel, akkor figyelmet, energiát, időt és érdeklődést szentelünk neki.

Miért?

Hogy kapjak valamit cserébe.

Végül is a figyelem, az energia, az idő és az érdeklődés mind értékes erőforrások. Nem akarjuk elpazarolni őket. Ezért a törődés szövetébe beleszövődik a viszonzás elvárása.

A törődés egyenlő a befektetéssel. Senki sem akar rosszul befektetni. Ha egy sikertelen vállalkozásba fektetett be, gyorsan abbahagyja a befektetést.

Hasonlóképpen, akkor hagyjuk abba a törődést, amikor rájövünk, hogy nem kapjuk meg a várt hozamot.

Okok, amiért már nem törődünk velük

Most, hogy az alapokat már tisztáztuk, nézzünk meg néhány konkrét okot, amiért az emberek nem törődnek többé a témával. Megjegyezheted, hogy ezek mind az "elvárások megsértése" koncepcióhoz kapcsolódnak.

1. Csalódás

A csalódás nem más, mint a pozitív elvárások megszegése. Ha keményen tanulsz egy vizsgára, azt várod, hogy megdöntsd azt a vizsgát. Ha nem sikerül, csalódott vagy. Ha újra keményen próbálkozol, és megint nem sikerül, akkor tetszik:

"Végeztem, már nem érdekel."

Valójában azt akarod mondani:

"Nem akarok többé időt és energiát fektetni valamibe, aminek nincs hozadéka."

2. Érzelmi fájdalom

Bár a csalódás az érzelmi fájdalom egyik formája, közel sem olyan fájdalmas, mint amikor az egódat bántják.

Folytatva a fenti példát, ha az egód ahhoz ragaszkodik, hogy jó eredményt érj el egy vizsgán, és megbuksz a vizsgán, akkor szükséged van egy módra, hogy helyrehozd az érzelmi fájdalmadat.

Ennek egyik módja, ha kijelented, hogy egyáltalán nem érdekelnek a vizsgák. Így megelőzésképpen megvéded az egódat.

Amikor az érzelmi fájdalmad meghalad egy küszöböt, az elméd lekapcsol és elzsibbad. Ez a zsibbadás hasonló ahhoz a zsibbadáshoz, amit akkor érzel, amikor fizikailag megsérülsz. Ez a tested módja annak, hogy megvédjen a további fájdalomtól.

Az érzelmi érzéketlenség és az, hogy érzelmileg már nem vagyunk érzelmileg érintettek, megvéd minket a további érzelmi fájdalomtól.

3. Erőforrás-gazdálkodás

Ha kiveszi a pénzét egy sikertelen vállalkozásból, akkor azt egy másik vállalkozásba fektetheti, amely nagyobb valószínűséggel hoz hasznot.

Hasonlóképpen, ha már nem törődsz valamivel, akkor ezt a "törődést" valami másba fektetheted, ami nagyobb valószínűséggel térül meg.

Ezért hallani gyakran, hogy az emberek azt mondják:

"Egyszerűen már nem érdekelnek a kapcsolatok, a karrieremre akarok koncentrálni."

"Egyszerűen már nem érdekelnek a barátságok, időt akarok szentelni a kapcsolatomnak."

4. Megküzdési mechanizmus

Az érzelmi fájdalomhoz hasonlóan a stressz is lehet elviselhetetlen, és túlterhelheti elménket. A stressz általában akkor keletkezik, amikor túl sok információt kell feldolgoznunk. Ilyenkor valószínűleg felemeljük a kezünket a levegőbe, és azt mondjuk:

"Nem érdekel! Végeztem!"

Ebben a forgatókönyvben valójában azt mondjuk:

"Nem bírom elviselni, amit az élet rám zúdít. Szünetre van szükségem."

Amikor szünetet tartasz, akkor a "gondoskodásodat" visszavonod a lényegtelen dolgoktól, és átirányítod a fontosabb dolgokra, amelyek azonnali figyelmet igényelnek.

5. Depresszió

A krónikus stressz és a hosszan tartó megoldatlan problémák depresszióhoz vezetnek. A depresszió alapvetően az elvárások megsértésének szélsőséges esete. Az emberek akkor lesznek depressziósak, ha az életük nem olyan, mint amilyenre számítottak.

Az apátia vagy a nemtörődömség nemcsak a depresszió, hanem sok más betegség gyakori jellemzője. De az apátia nem azonos a depresszióval. Ez egy másik mentális állapot, mint a depresszió.

E két mentális állapot célja azonban átfedésben van.

Mindkettőt úgy tervezték, hogy megállítsa Önt, és arra késztesse, hogy átértékelje az életét, hogy más útra térhessen.

6. Anhedónia

Az anhedónia, a depresszió egy másik jellemzője, az örömérzésre való képtelenség. Amikor depressziós vagy, már nem okoz örömet az, amit általában kellemesnek találtál.

Ez megint csak az elme "erőforrás-gazdálkodási stratégiája". Ha nem lenne anhedónia, amikor depressziós vagy, akkor a hobbidnak való hódolással töltenéd az idődet és az energiádat, ahelyett, hogy az életproblémáiddal foglalkoznál.

7. Egzisztenciális válság

Ha egzisztenciális válságban vagy, valószínűleg arra a következtetésre jutottál, hogy semmi sem számít. Semminek sincs értelme. Mivel értelmet kereső organizmusok vagyunk, ez sérti azt az alapvető elvárást, amit mindannyian támasztunk az élettel szemben, hogy annak értelmesnek kell lennie.

Amikor már nem érdekel a kapcsolatod.

Az emberek nagy elvárásokat támasztanak a kapcsolatokkal és a házasságokkal szemben. Amikor ezek az elvárások ismételten nem teljesülnek, már nem törődnek a kapcsolatokkal. Lehet, hogy úgy döntenek, hogy szünetet tartanak a randizásban és a kapcsolatokban.

Az apátia akkor is bekúszhat, ha egy kapcsolatban élsz. Megszűnik a törődés, ha folyamatosan azt tapasztalod, hogy te törődsz a partnereddel, míg ő nem. Nem csak azért, mert nem kapsz viszonzást, hanem azért is, hogy megvédd magad az érzelmi fájdalomtól.

Amikor már nem érdekel a munka.

A munkahelyek kiválasztásakor az emberek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy túlértékelik a fizetést és a juttatásokat, és alulértékelik a munka egyéb aspektusait.

Ha olyan munkád van, amely jól fizet, de mentálisan lemerít, eljuthatsz arra a pontra, amikor már nem törődsz vele.

Lehet, hogy megpróbálta kijavítani a munkája hátrányait, de a feljebbvalói elutasították a javaslatait. Így a fizetés és a juttatások miatt marad a munkahelyén, de már nem törődik annak javításával.

Amikor már semmi sem érdekel...

Ez annak a jele lehet, hogy az élet több területén is sérültek az elvárásaid. Minden olyan, mint amilyennek szeretted volna. Ezért már semmi sem érdekel.

Ez az egzisztenciális válság jele is lehet. Ha úgy gondolod, hogy semminek sincs értelme, akkor úgy gondolod, hogy semmi sem ér annyit, hogy törődj vele.