Amikor döntéseket kell hoznunk vagy problémákat kell megoldanunk, kétféle gondolkodást használunk. Az egyik a tudatalatti, gyors és intuitív gondolkodás (1. rendszer), a másik a tudatos, analitikus és megfontolt gondolkodás (2. rendszer).

Mindannyian használjuk mind a racionális, mind az intuitív gondolkodást, de egyesek közülünk inkább az intuitív, mások pedig a racionális oldalra hajlanak. A mélyen gondolkodók olyan emberek, akik sokat foglalkoznak lassú, racionális és analitikus gondolkodással.

Ez a fajta gondolkodás a problémát alkotóelemeire bontja. Lehetővé teszi a gondolkodó számára, hogy megértse a jelenségek mögött meghúzódó alapelveket és mechanikát. A mély gondolkodás nagyobb képességet ad a személynek arra, hogy a jelent a múltba (az ok-okozati összefüggések megértése) és a jövőbe (előrejelzés) vetítse.

Az elmélyült gondolkodás egy magasabb szintű kognitív folyamat, amely magában foglalja az újabb agyi régiók, például a prefrontális kéreg használatát. Ez az agyi régió lehetővé teszi az emberek számára, hogy átgondolják a dolgokat, és ne legyenek kiszolgáltatva az idősebb agyi limbikus rendszer érzelmi reakcióinak.

Csábító azt gondolni, hogy az intuíció irracionális az analitikus gondolkodáshoz képest, de ez nem mindig van így. Mind az intuíciót, mind az analitikus gondolkodást tiszteletben kell tartani és fejleszteni kell.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben az intuíció vagy a térdre adott reakciók bajba sodorhatnak. Más helyzetekben viszont ezek a helyes út. Mindig segít elemezni az intuícióidat, ha tudod.

Az intuíció elemzése elismeri a megérzéseidet, és igyekszik tesztelni azok érvényességét. Ez sokkal jobb, mint az intuíció jelentőségének lekicsinylése vagy túlértékelése.

Az elemzéseidet nem tudod intuitívan megérezni, csak az intuícióidat tudod elemezni. Minél többet csinálod, annál jobb.

Mi váltja ki a mély gondolkodást?

Az, hogy melyik gondolkodási rendszert használjuk, több tényezőtől függ. Amikor hirtelen egy állatot látva az úton erősen fékezünk, akkor az 1-es rendszerű gondolkodást használjuk. Ilyen helyzetekben a 2-es rendszerű gondolkodás nem hasznos, sőt veszélyes lehet.

Általánosságban elmondható, hogy amikor gyors döntéseket kell hoznod, az intuíciód valószínűleg a barátod lesz. Az analitikus gondolkodás természeténél fogva időigényes. Ezért a legjobb, ha olyan problémákra használod, amelyek megoldása hosszú időt vesz igénybe.

Az emberek először megpróbálnak gyorsan megoldani egy problémát az 1-es rendszer segítségével, de amikor valamilyen ellentmondást vagy furcsaságot viszünk be a problémába, a 2-es rendszerük beindul.

Az elme szeret így energiát spórolni. Az 1. rendszert használja a lehető leggyakrabban, mert gyorsan akarja megoldani a problémákat. A 2. rendszernek sok dolga van. Figyelnie kell a valóságra, gondolkodnia kell a múlton, és aggódnia kell a jövő miatt.

A 2. rendszer tehát feladatokat ad át az 1. rendszernek (egy szokás elsajátítása, egy készség elsajátítása). Gyakran nehéz rávenni a 2. rendszert, hogy beavatkozzon abba, amit az 1. rendszer csinál. Néha azonban könnyen meg lehet tenni. Például:

Először az 1-es rendszert használtad, és valószínűleg rosszul olvastad. Amikor azt mondták, hogy rosszul olvastad, a 2-es rendszeredet kapcsoltad be, hogy elemezd az ellentmondást vagy az anomáliát.

Más szóval, arra kényszerült, hogy kicsit mélyebben gondolkodjon, mint korábban.

Az 1. rendszer segít nekünk az egyszerű problémák megoldásában, a 2. rendszer pedig az összetett problémák megoldásában. Ha egy problémát összetettebbé vagy újszerűvé teszünk, vagy egy anomáliát vezetünk be, akkor a személy 2. rendszerét aktiváljuk.

Az egyszerű problémák olyan problémák, amelyek gyakran egy menetben megoldhatók. Ellenállnak a bontásnak.

Másrészt az összetett problémák nagyon jól dekomponálhatók, sok mozgó részből állnak. A 2. rendszer feladata az összetett problémák dekomponálása. Az "elemzés" szó a görögből származik, és szó szerint azt jelenti: "felbontás".

Miért vannak olyan emberek, akik mélyen gondolkodnak?

A mélyen gondolkodók jobban szeretik használni a 2. rendszert, mint a többiek. Ezért ők azok az emberek, akik komplex problémákat elemeznek és oldanak meg. Mitől olyanok, amilyenek?

Mint azt minden szülő elmondaná, a gyerekeknek veleszületett temperamentumuk van. Egyes gyerekek hangosak és reaktívak, míg mások csendesek és gátlásosak. Az utóbbi típusok valószínűleg mélyen gondolkodó emberekké válnak.

A kora gyermekkori tapasztalatok is számítanak. Ha egy gyermek sok időt tölt gondolkodással, megtanulja a gondolkodás értékét. Ha az elméjét használja problémamegoldásra, értékeli a gondolkodást.

A gondolkodás egy olyan készség, amelyet az ember egy életen át fejleszt. Azok a gyerekek, akik korán találkoznak könyvekkel, valószínűleg gondolkodóvá válnak. Az olvasás jobban leköti az elmét, és lehetővé teszi, hogy megálljunk és elgondolkodjunk azon, amit tanulunk, más formátumok nem teszik ezt lehetővé.

Nem véletlen, hogy a múlt legnagyobb és legmélyebb gondolkodói közül néhányan mohó olvasók is voltak. Ugyanez igaz a jelen időkre is.

Annak jelei, hogy valaki mélyen gondolkodik

A mélyen gondolkodóknak van néhány közös vonásuk:

1. Magába forduló emberek

Soha nem találkoztam olyan mélyen gondolkodó emberrel, aki nem volt introvertált. Az introvertáltak inkább úgy töltődnek fel, hogy van egy kis "énidő". A legtöbb időt a fejükben töltik, folyamatosan elemzik a rájuk zúduló információkat.

Mivel a mélyen gondolkodók kevés jelentőséget tulajdonítanak a társas helyzeteknek és a small talknak, fennáll a veszélye, hogy időnként magányosnak érzik magukat. Nem arról van szó, hogy az introvertáltak minden társas interakciót elkerülnének, vagy mindenkit utálnának.

Mivel inkább összetett problémákat oldanának meg, azt akarják, hogy a társas interakciók magas színvonalúak legyenek. Ha az introvertáltak részt vesznek egy magas színvonalú interakcióban, az hónapokra feltöltheti őket. Ha gyakran részesülnek ilyen magas színvonalú interakciókban, akkor virágoznak.

Mivel az introvertált emberek szeretik mélyen és lassan feldolgozni az információkat, nem tudják elviselni a nagy ingerlékenységet, például a zajos partikat vagy a munkahelyeket.

2. Magas intraperszonális intelligenciával rendelkeznek.

A mélyen gondolkodók nemcsak a körülöttük lévő világot figyelik meg, hanem magas fokú önismerettel is rendelkeznek. Magas intraperszonális intelligenciával rendelkeznek, azaz jobban megértik saját gondolataikat, érzéseiket és érzelmeiket, mint mások a sajátjukat.

Megértik, hogy az önismeret kulcsfontosságú a világban való hatékonyabb eligazodáshoz. A világ mellett saját maguk is csodálkozásuk és kíváncsiságuk tárgyát képezik.

3. Kíváncsiak és nyitott gondolkodásúak.

A mélyen gondolkodók nem félnek mélyen és széles körben gondolkodni. Nem félnek megkérdőjelezni saját gondolkodásuk határait. Ahogy a hegymászók meghódítják a csúcsokat, úgy hódítják meg a gondolkodás belső csúcsait is.

Kíváncsiak, mert szeretnek tanulni. Nyitottak, mert annyira jók a dolgok lebontásában, hogy tudják, a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

4. Empátiával rendelkeznek

Az empátia azt jelenti, hogy átérzik, amit mások éreznek. Mivel a mélyen gondolkodók jobban megértik a belső életüket, akkor is tudnak azonosulni, amikor mások megosztják a belső életüket. Ők is rendelkeznek az ún. fejlett empátia Képesek arra, hogy mások olyan dolgokat lássanak meg magukban, amelyeket az utóbbiak korábban nem láttak.

5. Kreatív problémamegoldók

Ez megint csak a korlátlan gondolkodásra vezethető vissza. Sok összetett probléma megköveteli a dobozon kívüli gondolkodást, és a mélyen gondolkodóknak nagyobb valószínűséggel sikerül ez, mint bármely más embercsoportnak.

Mély gondolkodás vs. túlgondolkodás

A mélyen gondolkodók nem túlgondolkodók. A mélyen gondolkodók tudják, hogyan kell gondolkodni és mikor kell abbahagyni. A túlgondolkodók eredménytelenül folytatják és folytatják a gondolkodást.

A mélyen gondolkodók tudják, hogy melyik gondolatmenetben van potenciál, és elmerülnek benne. Mindenről költség-haszon elemzést készítenek, még a saját gondolkodási folyamatukról is, mert tudják, hogy a gondolkodás időigényes.

Aligha lehet baj, ha túl sokat gondolkodsz. Ha sikerül, mélyen gondolkodónak neveznek, ha nem, akkor túlgondolkodónak. Soha ne aggódj a túl sok gondolkodás miatt, hacsak nem kerül igazán sokba neked. A világnak több gondolkodóra van szüksége, nem kevesebbre.

A mélyen gondolkodókat érdekli a státusz?

A mélyen gondolkodók azt a benyomást keltik, hogy nem törődnek a státusszal. Végül is, nem ők azok, akik a vagyonukkal hivalkodnak stb. Nem arról van szó, hogy a mélyen gondolkodókat nem érdekli a státusz; csak arról van szó, hogy más területen - a tudás területén - törődnek vele.

A mélyen gondolkodók intellektuálisan versengenek más mélyen gondolkodókkal, hogy emeljék a státuszukat. A bolygón minden emberi lény szeretné valamilyen módon emelni a státuszát.

Még azok is, akik lemondanak a vagyonukról, hogy remeteként éljenek, és ezt mutogassák, azt kommunikálják: "Nem vagyok az anyagi javak csapdájában, mint te. Én jobb vagyok nálad, magasabb státuszú vagyok nálad".

A pszichológiai problémák mély gondolkodást igényelnek

Sok pszichológiai probléma összetett probléma, amely alapos elemzést igényel. Mivel inkább az 1. rendszert használjuk, amilyen gyakran csak tudjuk, az elmének szüksége volt valamire, ami arra ösztönöz, hogy a 2. rendszert használjuk.

Ha arra kérlek, hogy oldj meg egy bonyolult matematikai feladatot, akkor egyenesen visszautasíthatod, és kérheted, hogy ne zaklassalak tovább. Ha azt mondom, hogy szenvedni fogsz, ha nem oldod meg, akkor talán engedelmeskedsz.

Mivel nem akarod, hogy szenvedést okozzanak neked, hajlandó vagy megoldani a problémát.

Hasonlóképpen, a negatív érzelmek többnyire az elméd módszere arra, hogy arra kényszerítsen, hogy a 2. rendszert használd az összetett életproblémáid megoldására. A negatív hangulatok analitikus gondolkodást szülnek.2

A pszichológusok évtizedekig úgy gondolták, hogy a rumináció rossz dolog. Sokan még mindig így gondolják. A fő problémájuk vele az volt, hogy passzív. Ahelyett, hogy megoldanák a problémáikat, azok, akik ruminálnak, passzívan töprengenek rajtuk.

Nos, hogy a fenébe tud valaki megoldani egy összetett problémát, méghozzá egy összetett pszichológiai problémát, anélkül, hogy előbb rágódna rajta?

Pontosan! A rumináció azért fontos, mert betekintést nyújthat azok számára, akik komoly kihívásokkal néznek szembe az életben. Lehetővé teszi számukra, hogy bekapcsolódjanak a 2. rendszerbe és mélyen elemezzék a problémákat. Ez egy olyan alkalmazkodás, amelyet az elme arra használ, hogy a 2. rendszer üzemmódba kényszerítsen minket, mert a tét túl nagy.

Ha megértettük a problémát, csak akkor tudunk megfelelő lépéseket tenni, és felhagyni a passzivitással.

Figyelmen kívül hagyhatsz engem, amennyit csak akarsz, és hívhatsz zavarónak, ha arra kérlek, hogy dolgozz azon, hogy kilábalj a depresszióból, de próbáld meg figyelmen kívül hagyni a saját elmédet. Tipp: Ne tedd.

Hivatkozások

1. Smerek, R. E. (2014). Why people think deep: meta-cognitive cues, task characteristics and thinking dispositions (Miért gondolkodnak az emberek mélyen: meta-kognitív jelzések, feladattulajdonságok és gondolkodási diszpozíciók). In Az intuícióval kapcsolatos kutatási módszerek kézikönyve . Edward Elgar Publishing.
2. Dane, E., & Pratt, M. G. (2009). Az intuíció konceptualizálása és mérése: A legújabb trendek áttekintése. Az ipari és szervezeti pszichológia nemzetközi felülvizsgálata , 24 (1), 1-40.