Abraham Maslow, a humanista pszichológus hierarchikusan rendezte el a különböző típusú szükségleteket. A humanista pszichológusok a humanizmusban hittek, egy olyan megközelítésben, amely feltételezte, hogy az emberek eredendően jó tulajdonságokkal rendelkeznek, és képesek a nagyság elérésére.

Maslow a 20. század első felében terjesztette elő elméletét, amikor a pszichodinamikus és a behaviorista megközelítések uralták a pszichológia területét.

Ezek a megközelítések intenzíven az emberi viselkedés problémáira összpontosítottak. A humanista megközelítés ezzel szemben az emberi viselkedés patológiáitól szabadulást adott az embereknek azzal, hogy figyelmét a pozitív fejlődésre összpontosította.

Az emberi viselkedés megértésének középpontjában az áll, hogy milyen típusú szükségleteink vannak. Maslow szükséglethierarchiája olyan keretet biztosított, amelyet az emberek könnyen megérthettek, és amellyel könnyen azonosulhattak. Talán ez és az elmélet egyszerűsége az oka annak, hogy még mindig olyan népszerű.

A legtöbb ismerősöd valószínűleg halványan ismeri, és néhányan talán még azt is tudják, miről szól.

A szükségletek típusai Maslow elméletében

Az emberi viselkedést különböző típusú szükségletek motiválják. Maslow ezeket a szükségleteket azonosította, és hierarchikusan rendezte őket. Amikor a hierarchiában az alacsonyabb szintű szükségleteket az egyén megfelelően kielégíti, megjelennek a magasabb szintű szükségletek, és az egyén megpróbálja kielégíteni ezeket a szükségleteket.1

1. Fiziológiai szükségletek

Ezeket a szükségleteket Maslow a hierarchia aljára helyezte, és a túlélés és a szaporodás alapvető szükségleteivel foglalkoznak. Ezek a szükségletek magukban foglalják a test olyan szükségleteit, mint a levegő, a víz, az étel, az alvás, a menedék, a ruházat és a szex.

E szükségletek közül sok nélkül a test megbetegszik vagy meghal. Ha nincs levegő, amit belélegezhetünk, nincs víz, amit ihatunk, vagy étel, amit ehetünk, nem tudunk másra gondolni.

2. Biztonsági igények

Amikor a túlélési szükségleteinket kielégítjük, igyekszünk gondoskodni arról, hogy biztonságos környezetben legyünk. Ezek a biztonsági szükségletek a fizikai biztonságtól kezdve, mint például, hogy ne éljünk égő házban, ne találkozzunk balesettel stb. az érzelmi biztonságig, mint például, hogy ne lógjunk olyan környezetben, amely mérgező az érzelmi egészségünkre nézve.

Ezen túlmenően ez a szint olyan szükségleteket is magában foglal, mint a pénzügyi biztonság és a család biztonsága. Ha nem érzi magát biztonságban a környezetében, akkor nehezen tud másra (pl. a tanulásra) koncentrálni.

Mivel életem nagy részében egy politikailag zaklatott területen éltem, első kézből tudom ezt megtapasztalni. Az elméd riasztási üzemmódba kapcsol. Ez hiperéberré tesz, és arra motivál, hogy a biztonságodat helyezd előtérbe, és a mentális erőforrásaidat a fenyegetésnek rendeld alá.

Lézerfókuszúvá válik a fenyegetés-elkerülés, és nehezére esik bármi másra koncentrálni.

3. Szociális igények

Ha a fiziológiai és szociális szükségleteinket kielégítettük, nekiláthatunk a szociális szükségleteink kielégítésének, mint például az összetartozás, a szeretet, a gondoskodás és a barátság iránti igény. Az ember társas állat, szociális szükségletekkel. Nem elég nekünk csak élni és veszélyektől mentesnek lenni. Szeretni és társaságra is vágyunk.

4. Értékelési igények

Nemcsak azt akarjuk, hogy tartozzunk valahová és hogy mások szeressenek bennünket. Azt is akarjuk, hogy tiszteljenek és csodáljanak bennünket. Ezek külső megbecsülési szükségletek, amelyeket mások teljesítenek számunkra. Azt akarjuk, hogy státuszt, hatalmat és elismerést adjanak nekünk.

A megbecsülési szükségletek másik kategóriája a belső. Szeretnénk, ha önmagunkat is tisztelnék és csodálnák. Itt jön be az önbecsülés, az önbecsülés és az önbizalom.

5. Önmegvalósítás

Amikor a hierarchia összes többi szükséglete kielégül, a legmagasabb szükségletet célozzuk meg közülük - az önmegvalósítás szükségletét. Az önmegvalósított egyén az, aki mindazzá vált, ami lehet. Elérte teljes potenciálját az életben.

Az önmegvalósító emberek vágynak a növekedésre és az elégedettségre. Folyamatosan keresik a növekedést, a tudást és a kreativitást.

Az önmegvalósítás szubjektív fogalom, ami azt jelenti, hogy egy dolog lehet A személy számára, és más B személy számára. Valaki önmegvalósítóvá válhat azáltal, hogy a legjobb zenész lesz, míg valaki más abban találhatja meg az önmegvalósítást, hogy nagyszerű szülő lesz.

Az alábbiakban az önmegvalósító emberek néhány fő jellemzője következik:

• Ők valóságközpontú , vagyis képesek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól.
• Ők problémaközpontú , vagyis a problémákat kihívásoknak tekintik, amelyeket le kell küzdeni.
• Élvezik autonómia és jobban szeretnek életük hajójának kapitánya lenni.
• Ellenállnak enkulturáció , vagyis nem befolyásolja őket a kultúrájuk. Ők általában nonkonformisták.
• Nem ellenséges humorérzékkel rendelkeznek. A vicceik önmagukról vagy az emberi állapotról szólnak. Nem viccelődnek másokkal.
• Ők elfogadja magukat és másokat is olyannak, amilyenek.
• Van egy a megbecsülés frissessége azaz a hétköznapi dolgok csodálatosan való meglátásának képessége.

Hiány és növekedési igények

Az önmegvalósításon kívül minden szükségletszint hiányszükséglet, mert valaminek a hiányából fakad. A vízhiány arra késztet, hogy igyunk, az ételhiány arra, hogy együnk, a biztonság hiánya pedig arra kényszerít, hogy intézkedéseket tegyünk a biztonság érdekében.

Hasonlóképpen, a szeretet és az összetartozás hiánya arra ösztönöz, hogy ezeket a dolgokat keressük, a csodálat és az önbecsülés hiánya pedig arra, hogy csodálatot szerezzünk és önbecsülést építsünk.

Ezzel szemben az önmegvalósítás igénye növekedési igény, mert a növekedés igényéből fakad, és nem valaminek a hiányából. A növekedés még több növekedést táplál, és az önmegvalósító egyének képtelenek teljesen kielégíteni azt az igényüket, hogy a lehető legjobbak legyenek. Mindig feszegetik annak a határait, amit lehetségesnek tartanak a számukra.

Az elmélet hiányosságai

Maslow eredetileg úgy vélte, hogy az alacsonyabb szintű szükségleteknek ki kell elégülniük ahhoz, hogy egy magasabb szintű szükséglet megjelenhessen. Számos példát tudunk felhozni arra, hogy ez nem feltétlenül így van.

A fejlődő országokban sok ember, bár lehet, hogy szegény és éhezik, képes kielégíteni a szociális szükségleteit. A sztereotip éhező művész egy másik példa arra, hogy az ember önmegvalósító (a lehető legjobb művész, aki csak lehet), de nem tudja kielégíteni az alapvető szükségletét, az élelmet.

Maslow később módosította munkáját, és rámutatott, hogy a hierarchia nem merev, és hogy a szükségletek kielégítésének sorrendje nem mindig követi a szokásos sorrendet.2

Az elmélettel kapcsolatban a tudósok másik problémája, hogy nehéz empirikusan tesztelni. Az önmegvalósítás szubjektív fogalom, amit nem lehet mérni. Emellett nehéz mérni, hogy egy személy mennyire érzi magát kiteljesedettnek egy szinten, és mikor kezdi el kielégíteni a következő magasabb szintű szükségletet.

Emellett az elmélet nem veszi figyelembe az egyéni szükségleteket, csak a kultúrákon átívelő, egyetemes emberi szükségletekről beszél.3

Az emberi szükségleteket a múltbeli tapasztalatok is alakítják. Maslow szükséglethierarchia-elmélete nem veszi figyelembe ezt a fontos tényezőt.

E korlátok ellenére Maslow elmélete erőteljes, és az a tény, hogy oly sok emberrel megismerteti magát, sokat elmond a jelentőségéről.

Az alacsonyabb szintű igények kényszerítőbbek

Maslow eredeti elmélete szerint minél alacsonyabb a szükséglet a hierarchiában, annál dominánsabb az adott szükséglet. Vagyis ha egy személyben több szükséglet is aktív, akkor az alacsonyabb szükségletek lesznek a legnyomasztóbbak.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a személy mindig az alacsonyabb szintű szükségletet fogja választani. Csak arról van szó, hogy ezek a szükségletek erősebb nyomást gyakorolnak az egyénre, mint más szükségletek.

Például, ha valaki éhesnek érzi magát, és emellett szocializálódni is szeretne, az éhség nyomása nagyobb lesz, mint a szocializálódási nyomás. Előfordulhat, hogy végül eszik vagy szocializálódik, vagy mindkettő (másokkal együtt eszik).

Amikor az emberek stresszesek, hajlamosak visszanyúlni az alacsonyabb szintű szükségletekhez. Ez arra utal, hogy az alacsonyabb szintű szükségletek jelentik az alapot, amelyen a magasabb szintű szükségletek nyugszanak.

A szükségletek hierarchiája az evolúció tükrében

Maslow szükséglethierarchiáját az egyetemes emberi szükségletek erősségének hierarchiájaként kell felfogni. Az alacsonyabb szintű szükségletek a legerősebbek, mert közvetlen hatással vannak a túlélésünkre és a szaporodásunkra. Ahogy haladunk felfelé a piramisban, a szükségletek egyre kevésbé vannak közvetlen hatással a túlélésünkre és a szaporodásunkra.

Maslow szükséglethierarchiája az emberi szükségletek evolúcióját is tükrözi. A fiziológiai szükségletek és a biztonsági szükségletek szinte minden más élőlénnyel közösek.

Ha egy csótány közelében kopogtatsz, az biztonságba menekül. Túlélési és biztonsági szükségletei vannak. De a csótányt valószínűleg nem érdekli, hogy elnyerje a többi csótány csodálatát és tiszteletét. Bizonyára nem arra törekszik, hogy a lehető legjobb csótány legyen.

Társas szükségleteinket megosztjuk más társas emlősökkel, sőt, még a megbecsülési szükségleteink egy részét is. Sok emlősben van dominanciahierarchia, ahol a domináns vezetőket úgymond "tisztelik". De az önmegvalósítás egyedülállóan emberi szükségletnek tűnik.

Azok az agyi régiók, amelyek lehetővé teszik az ember számára az önmegvalósítást, valószínűleg az emberi agy evolúciójának legfrissebb termékei.

Az önmegvalósítás igénye teszi lehetővé, hogy egyes emberek lemondjanak az alacsonyabb szintű szükségletekről, például az evésről. Az evolúció képessé tette az emberi elmét arra, hogy úgy döntsön, hogy élete végéig hegedülni fontosabb, mint az evés vagy a szaporodás.

Más állatoknak nincs meg az a kognitív luxusuk, hogy ilyen előrehaladott döntést hozzanak. Mindenesetre ritkák azok az esetek, amikor az emberek lemondanak az élelemről és a szaporodásról az önmegvalósítás érdekében. Pontosan azért híresek, mert ritkák.

Az emberek emlékeznek arra, hogy Newton soha nem ment férjhez, vagy hogy Van Gogh egész életében szegénységben élt, mert meglepi őket, hogy egyes emberek hogyan képesek lemondani alacsonyabb szintű szükségleteikről az önmegvalósítás érdekében.

Mindenesetre valószínűbb, hogy az önmegvalósító emberek közvetve azért élveznek nagy reprodukciós sikert, mert az önmegvalósító egyének a teljes potenciáljukat elérve hozzájárulnak a társadalmukhoz, ami meghálálja nekik. Emellett tiszteletet és csodálatot szereznek más emberek részéről, akik szívesen lógnak körülöttük. Ez növeli annak valószínűségét, hogy megfelelő társat vonzanak magukhoz.

Az önmegvalósítás tehát talán az evolúció legnagyobb ajándéka az emberek reproduktív alkalmassága szempontjából, és bizonyos esetekben a legnagyobb átka.

Maslow elméletének következményei a boldogságra nézve

Semmi sem magyarázza jobban a boldogságot, mint Maslow szükséglethierarchiája. A boldogság a szükségletek kielégítéséből fakad. Maslow elméletét követve, az önmegvalósító személy, aki az összes alacsonyabb szintű szükségletet megfelelően kielégítette, megtapasztalhatja a végső boldogságot.

A valóság azonban nem ilyen ideális, és nagyon kevés ember képes elérni ezt az állapotot. Maga Maslow szerint az emberi népességnek mindössze 2%-a éri el ezt az állapotot.

A probléma az, hogy nekünk, embereknek korlátozott időnk, energiánk és erőforrásaink vannak, és túl sok szükségletet kell kielégítenünk.

Az eredmény az, hogy egy adott időkeretben nem tudjuk kielégíteni az összes fontos szükségletünket. Mutass nekem egy boldogtalan embert, és én mutatok neked egy olyan embert, aki nem elégíti ki a Maslow-féle szükséglethierarchia egy vagy több szintjét. Lehet, hogy túlságosan megragadtak valamelyik szinten, miközben más szinteket figyelmen kívül hagynak.

Mi mást tehetnének? Az idejük, energiájuk és erőforrásaik korlátozottak. Így ahelyett, hogy a hierarchia minden igényét megpróbálnák kielégíteni, inkább a számukra legfontosabb szintekre koncentrálnak.

Aki szenvedélyét követve a legjobb szépirodalmi szerzővé akar válni, az önmegvalósításra összpontosít, aki sok időt tölt egyedül írással, miközben figyelmen kívül hagyja az anyagi biztonságot és a szociális szükségleteket.

Hasonlóképpen, aki le van égve, az elkerüli a szerelmet, és a megélhetésre koncentrál: "Ha az éhség sztrájkol, a szerelem kiesik az ablakon", ahogy mondani szokták.

Ha megpróbálod az összes szintet egyszerre teljesíteni, azt kockáztatod, hogy egyiket sem tudod megfelelően teljesíteni.

Az egyetlen kiút ebből a zűrzavarból az, ha kitalálod, melyek a legfontosabb szükségleteid, és ezeknek a kielégítésére koncentrálsz. Később megpróbálhatsz más szükségleteket is kielégíteni.

Ökölszabályként elmondható, hogy minél többet törődsz az alacsonyabb szintű szükségleteiddel, annál nagyobb szabadságot és biztonságot ad neked, hogy a szeretettel, az elismeréssel és az önmegvalósítással játszhass. Tartsd szem előtt Maslow szükséglethierarchiáját, amikor idődet, energiádat és erőforrásaidat különböző törekvésekbe fekteted.

Hivatkozások

1. Maslow, A. H. (1943): Az emberi motiváció elmélete. Pszichológiai felülvizsgálat , 50 (4), 370.
2. Koltko-Rivera, M. E. (2006). A Maslow-féle szükséglethierarchia későbbi változatának újrafelfedezése: Ön-transzcendencia és lehetőségek az elmélet, a kutatás és az egységesítés számára. Az általános pszichológia áttekintése , 10 (4), 302-317.
3. Tay, L., & Diener, E. (2011). Szükségletek és szubjektív jólét világszerte. Journal of personality and social psychology , 101 (2), 354.