Az orrnyereg megcsípése gesztus abból áll, hogy az ember mutatóujjával és hüvelykujjával megcsípi az orrnyereg tetejét. Gyakran a fej lehajtásával, a szemek becsukásával és egy mély sóhaj kibocsátásával jár együtt. Néha az illető többször is összenyomja a bőrt a területen.

Az orrnyereg összeszorítása azt jelenti, hogy az illetőt túlterhelik az információk. Ez egy kísérlet arra, hogy kizárja a környezetből érkező információkat, és mélyen a saját elméjébe merüljön, hogy megbirkózzon a nyomasztó információkkal.

A szemek becsukása lehetővé teszi a személy számára, hogy kizárja a környezetéből a további információkat, így az elme szeme a nyomasztó információk mély feldolgozására összpontosít.

Megfigyelheted, hogy az emberek akkor teszik ezt a gesztust, amikor valamilyen információs támadás .

Például valami új dolog merül fel, miközben éppen valaminek a közepén voltak, nehéz döntést kell hozniuk, vagy egy probléma sokkal összetettebbnek bizonyul, mint azt korábban feltételezték.

A mély sóhaj elengedése a mentális feszültség feloldásának egyik módja. A sóhajt megelőzi egy mély lélegzetvétel. Feltehetően kísérlet arra, hogy több oxigént juttasson az agyba a tőle megkövetelt megerőltető információfeldolgozáshoz.

A gesztus érzelmi megközelítése

Bár az orrnyereg megcsípése eléggé úgy értendő, hogy az elmét túlterhelik az információk, a gesztusnak gyakran van egy érzelmi aspektusa, amit érdemes megvizsgálni.

A gesztust például "csalódott tekintet" kísérheti, ami azt mutatja, hogy az illető nem elégedett azzal, amivel éppen foglalkozik. Ez a csalódottság vagy "valami nincs rendben" érzés gyakran összeszorított ajkakban és enyhe fejrázásban nyilvánul meg.

Az információ túlterheltség stresszt okoz. Amikor stresszesek vagyunk, megtaláljuk a módját, hogy megnyugtassuk magunkat. A stresszhez gyakran társul a kontrollvesztés érzése. Az orrnyereg tartása lehet egy kísérlet arra is, hogy visszanyerjük a kontroll érzését.

A bőr ismételt összenyomása az adott területen tehát olyan, mintha például egy teniszlabdát szorongatnánk, hogy levezessük a stresszt és visszanyerjünk valamiféle kontrollt. Az ilyen viselkedés, ha ismételten végezzük, szintén szorongást jelez.

A stressz és a helyzet általános negatív értékelése mellett a gesztus másik érzelmi aspektusa a frusztráció lehet.

Amikor képtelenek vagyunk megbirkózni azzal, amit az élet elénk sodor, frusztráltnak érezzük magunkat. Ahhoz, hogy a frusztrációt ehhez a gesztushoz kapcsoljuk, meg kell próbálnunk megkeresni a klasszikus "tarkódörzsölő gesztust", amely megelőzheti vagy követheti azt.

Fiziológiai szög

Korábban már beszéltem arról, hogy az orrvakarás az egyik leggyakoribb negatív értékelő gesztus. Az orrnyereg megcsípése az általánosabb orrvakarás gesztusához kapcsolódhat.

Tudjuk, hogy a homlok megérintése gyakori gesztus, amely lelki kellemetlenséget jelez. Miközben az orrnyereg fizikailag hidat képez a homlok és az orr között, szimbolikusan is a homlok és az orr megérintésének metszéspontjában helyezkedik el.

Más szóval, az orrnyereg becsípődésének gesztusát úgy értelmezhetjük, mint a homlok érintésének mentális kellemetlenségének és az orrvakarás negatív értékelésének kombinációját.

Amikor egy személy felizgatja magát, az orrban lévő erek kitágulhatnak, így az orr megduzzadhat vagy vörösnek tűnhet. Ez egy hisztamin nevű vegyi anyagot szabadít fel, amely viszketést okoz, és arra kényszeríti a személyt, hogy megvakarja az orrát.

Nos, az izgalomnak számos oka lehet. Az ember izgalomba jöhet, mert stresszes, megijedt, vonzódik valakihez, vagy, ami még felületesebb, mert hazudik.

Ezért mérik a hazugságvizsgáló tesztek az izgalmat, és egyesek szerint ez az orrdugulás az alapja a Pinokkió-történetnek.

Az orrnyereg megcsípése ebben a kontextusban az orr véráramlásának csökkentését jelentheti az izgalom során. Az Ön feladata tolmácsként, amikor észreveszi ezt a gesztust, az, hogy kitalálja, mi okozhatta az izgalmat.