Milyen a nárcisztikus személy? Hogyan lehet felismerni és kezelni a nárcisztikus személyeket?

A nárcizmus, a személyiség három sötét vonásának egyike, olyan pszichológiai állapot, amelyben az emberben túlzott önértékelés alakul ki. A nárcisztikus megszállottja önmagának, és felsőbbrendűnek, fontosabbnak, különlegesebbnek és értékesebbnek tartja magát, mint a körülötte élők. Túlzottan szerelmes önmagába.

A nárcisztikus személy azonosítása

A jelentések szerint bármely közösségben az általános lakosság körülbelül 6 százaléka nárcisztikusokból áll, és ez a személyiségzavar inkább a férfiaknál fordul elő. A nárcisztikus személyt könnyű kiszúrni. Íme néhány jel, amely arra utal, hogy valaki nárcisztikus lehet:

Mutogatás és figyelem

A nárcisztikus szereti fitogtatni felsőbbrendű képességeit és tulajdonságait, hogy elismerést nyerjen, mert mások elismerése az önbizalmának és önértékelésének fő forrása.

Folyamatosan az eredményeiről és briliáns tehetségeiről beszél. A nárcisztikus megszállottan fitogtatja felsőbbrendű intelligenciáját, erejét vagy szépségét.

A nárcisztikus arra törekszik, hogy a figyelem középpontjában legyen. Szereti a bókokat, és olyan embereket keres (az úgynevezett nárcisztikus utánpótlásforrásokat), akik dicsőítik őt, és elismerik az értékét. Ha a nárcisztikus úgy érzi, hogy megfosztják ezektől az utánpótlásforrásoktól, értéktelennek érezheti magát.

A nárcisztikusok ezért általában olyan barátokat szereznek, akik felsőbbrendűségüket igazolják. Barátságuk felszínes, mert amint már nem kapnak bókokat, vagy úgy érzik, hogy figyelmen kívül hagyják őket, úgy képesek eldobni a barátságot, mint egy nehéz súlyt.

A nárcisztikus elvárja, hogy mások ugyanúgy dicsőítsék őt, mint ő magát.

Én, én, magam

Egy nárcisztikus aligha törődik mások érzéseivel, hacsak az illető nem rendkívül fontos számára. Nyugodtan állíthatom, hogy a legtöbb nárcisztikusból hiányzik az empátia.

Amíg a túlzott önértékelésük megerősödik, addig semmi más nem számít nekik. Aligha kérdezik meg másoktól, hogyan érzik magukat, csak formaságokból.

Volt egy barátom a Facebookon, aki mindig megosztotta a fotóit, és velük együtt valamilyen öndicséretet, mint például "A szépségkirálynő", "Aranyos vagyok, és ezt tudom", "Túl szép vagyok neked" stb.

Ha valaki csak néha csinálta volna ezt, akkor normálisnak tartottam volna, de ő ezt túlzottan gyakran csinálta.

Amikor megnéztem a kommenteket, csak nárcisztikus utánpótlásforrásokat láttam - vagyis olyanokat, akik túlzóan dicsőítik őt. Akkor már tudtam, miért ismétli ezt a fajta viselkedést.

Fantáziák

A nárcisztikus állandóan arról fantáziál, hogy korlátlan sikere van, kiemelkedő teljesítményt nyújt, hírnévre tesz szert stb.

Bár álmodni jó dolog, a nárcisztikusok csak azért teszik ezt, hogy egójukat növeljék, különösen azért, hogy bebizonyítsák másoknak, mennyire méltóak rá, hogy még több nárcisztikus utánpótlásforrást szerezzenek.

Hogyan alakul ki a nárcizmus

Ha egy személy traumatikus múltbeli élményen megy keresztül, különösen gyermekkorában, amelyben az egója nagyon súlyosan megsérült, hatalmas érzelmi fájdalmat él át. Annak érdekében, hogy a jövőben elkerülje az ilyen jellegű fájdalmakat, a személy elméjének ki kell fejlesztenie egy védekező mechanizmust.

A személy tudatalattija most egy új identitást hoz létre - egy nárcisztikus személyiséget, aki felsőbbrendű és sebezhetetlen. Ez egy új maszk, amit egy érzelmileg sértett személy kap, hogy elrejtse, ami alatta van. Ez egy új fal, amit maga köré épít, hogy megvédje sérült egóját.

Végül is, ha az emberek tudják, hogy ő felsőbbrendű és legyőzhetetlen, soha nem fogják azt gondolni, hogy belül alsóbbrendű és érzelmileg sérült.

Nárcizmus és önbizalom

A nárcizmus és az önbizalom között vékony a határvonal. Egy magabiztos ember magabiztos és hisz magában, míg egy nárcisztikus azt hiszi, hogy ő jobb, mint mindenki más.

Egy magabiztos ember elismeri, hogy sebezhető, és hogy ő is csak egy emberi lény, erősségekkel és gyengeségekkel, de egy nárcisztikus szégyelli a gyengeségeit, és elrejti azokat a nárcizmus álarca alá.