A nevetés nemcsak a legjobb gyógyszer, hanem remek módja annak is, hogy emeld a társadalmi státuszodat. Amikor megnevetteted az embereket, jó érzéssel töltöd el őket. Ezáltal a társadalom értékes tagjaként tekintenek rád, és az önbecsülésed is emelkedik.

Így van értelme megtanulni, hogyan lehet valakit megnevettetni, különösen a jelen időkben.

Mivel a stressz napjainkban egyre inkább az emberi lét normális részévé válik, az emberek egyre inkább keresik a stresszel való megbirkózás módjait. A nevetés egészséges módja a stresszel való megbirkózásnak. Javítja a fizikai és mentális egészséget.

Ebben a cikkben arról fogunk beszélni, hogy miért nevetnek az emberek - a mögötte álló elméletekről, majd rátérünk a konkrét taktikákra, amelyekkel megnevettetheted az embereket. Ha mély, elméleti ismeretekkel rendelkezel a nevetésről, akkor a saját kreatív módszereiddel nevettetheted meg az embereket, ahelyett, hogy csak a konkrét taktikákra hagyatkoznál.

Ennek ellenére röviden kitérünk arra is, hogy az elméletek fényében miért működnek a taktikák.

A nevetés elméletei

1. Ártalmatlan sokk

A nevetés majdnem mindig akkor következik be, amikor az emberek megtapasztalják azt, amit én "ártalmatlan sokknak" nevezek. A nevetés a minta megszakításán alapul. Amikor valaki valóságérzékelési mintáját megtöri, megsérti az elvárásait, és sokkolja. Amikor ez a sokk ártalmatlan számukra, akkor nevetnek.

Agyunk arra van beállítva, hogy észrevegye a minták változásait. Az ősi időkben egy minta változása általában azt jelentette, hogy a környezetünkben fenyegetés van. Egy bokorban eltörő gally hangja, lépések és morgás hallása éjszaka valószínűleg azt jelentette, hogy egy ragadozó van a közelben.

Ezért arra vagyunk beprogramozva, hogy figyeljünk a mintáinkban bekövetkező zavarra. Az ilyen sokkoló események feszültséget keltenek bennünk, és megijesztik az agyunkat. Amikor megtudjuk, hogy a sokkoló dolog valójában ártalmatlan, nevetve oldjuk ezt a feszültséget.

2. Felsőbbrendűségi elmélet

A nevetés másik, szorosan kapcsolódó elmélete, amelynek értelme van, a felsőbbrendűségi elmélet. Eszerint a nevetés egyenlő a győzelemmel. Ahogyan sikítunk, amikor győztesek vagyunk egy versenyen, a nevetés egy módja annak, hogy kifejezzük a győzelmet valaki vagy valami felett.

A vicc olyan, mint egy játék. Egy játékban van egy kezdeti fázis, amelyben a feszültség felgyülemlik. Minél nagyobb a feszültség és a konfliktus, annál jobban sikítasz az örömtől, amikor győzöl.

Hasonlóképpen, sok viccben van ez a kezdeti fázis, amikor a vicc előkészítése vagy megalapozása megtörténik. Ez növeli a feszültséget, amit aztán a csattanó old fel. Minél nagyobb a feszültség, annál keményebben nevetsz, hogy feloldd a feszültséget.

Ahogy Charles Gruner, a A humor játéka írja könyvében:

"Amikor humort találunk valamiben, akkor a szerencsétlenségen, ügyetlenségen, butaságon, erkölcsi vagy kulturális hibán nevetünk, amely hirtelen felfedezhető valaki másban, akivel szemben azonnal felsőbbrendűnek érezzük magunkat, mivel mi abban a pillanatban nem vagyunk szerencsétlenek, ügyetlenek, buták, erkölcsi vagy kulturálisan hibásak."

Bár a viccek csak mókának és játéknak tűnnek, valójában az emberi természet sötét oldalát mutatják meg. Az emberi természetnek azt az oldalát, amelyik örül mások szerencsétlenségének, és hirtelen felsőbbrendűségben sütkérezik.

Az emberek különböző dolgokat találnak viccesnek

Míg vannak olyan dolgok, amelyeket az emberek általánosan viccesnek találnak, vannak olyan dolgok is, amelyeket csak egyesek találnak viccesnek. Néhány vicchez bizonyos intelligenciaszintre van szükség, hogy az emberek megértsék.

Tehát, amikor megpróbálsz megnevettetni valakit, segít, ha tudod, hogy milyen humort kedvel. Sokan nem elég öntudatosak ahhoz, hogy megmondják, milyen dolgokat találnak viccesnek. Lehet, hogy ezt neked kell kitalálnod. Ezt úgy teheted meg, hogy mindenféle viccekkel dobálod meg őket, és megnézed, mire reagálnak.

Egyszer egy jó barátom ajánlott egy tévéműsort, a "Hé, hé, hé, hé!" címűt. South Park nekem, mondván, hogy vicces és szatirikus. Szeretem a szatírát, de nem szeretem a vécés humort. Ez utóbbiból sok volt a műsorban, és egyszerűen nem bírtam elviselni. Nem szeretem a slapsticket és a felnőtt humort sem. Úgy értem, ezeknek a vicceknek nagyon-nagyon viccesnek kell lenniük ahhoz, hogy kuncogás törjön ki belőlem.

Én inkább az okos és kreatív humor, mint a szarkazmus, az irónia, a szóviccek és a szatíra híve vagyok.

A lényeg az, hogy sokkal keményebben kell dolgoznod, hogy megnevettess, ha nem az általam kedvelt humortípusnak megfelelő vicceket mondasz.

Hogyan nevettessünk meg valakit

Most nézzük meg, milyen konkrét taktikákkal lehet megnevettetni az embereket, amelyek összhangban vannak a nevetés elméleteivel.

1. Vicces történetek

A vicces történeteknek van egy felütése, amely feszültséget épít, és egy csattanója, amely feloldja a feszültséget. A készség a felütésben és a feszültség felépítésében rejlik. Minél hatékonyabban csinálod ezt, annál hatékonyabb lesz a csattanód.

Az egyik legjobb példa a hatékony feszültségépítésre, amit valaha láttam, a 2005-ös Cache című filmben volt. Nézd meg a klipet az elejétől 2 perc 22 másodpercig:

Képzeljük el, ha a szónok a csattanónál varázslatos módon kutyává változott volna. Az "ártalmatlan" rész az "ártalmatlan sokkból" eltűnt volna, és az emberek félelmükben és döbbenetükben sikoltoztak volna, nem pedig nevetve.

2. Szarkazmus és irónia

A szarkazmus az ellenkezőjét jelenti annak, ami igaz. A szarkazmus és az irónia szarkasztikus hangnemmel vagy arckifejezéssel (szemforgatás) kell, hogy járjon együtt, hogy az emberek megértsék, különben szó szerint veszik.

Amikor szarkasztikus vagy, rámutatsz az emberekben rejlő ostobaságra. Ezáltal te és a bámészkodók is pillanatnyilag felsőbbrendűnek érzik magukat a szarkazmus tárgyával szemben. A szarkazmus így sértő lehet a szarkazmus tárgyára nézve. Csak akkor használj szarkazmust, ha tudod, hogy elviselik, vagy hasonlóan szórakoztatónak találnák.

Az irónia az, amikor olyasmit mondunk vagy mutatunk az embereknek, ami ellentmondásos. Az ellentmondás ártalmatlanul sokkolja az agyat. Íme egy példa az iróniára:

3. Szóviccek és szellemes megjegyzések

A szójáték olyan vicc, amely kihasználja egy szó vagy kifejezés különböző jelentéseit, vagy azt a tényt, hogy különböző szavak hasonló hangzásúak, de különböző jelentéssel bírnak. Íme néhány példa a szójátékokra:

"Az unokahúgom bokának hív, én meg térdnek. A mi családunk egy közös család."

"Nagy rajongója vagyok a tábláknak, eléggé újragondolhatónak tartom őket."

És itt van néhány a sajátjaim közül (Igen, büszke vagyok rájuk):

"Kirúgom a masszőrömet, mert nem tetszik nekem."

"Egy srác meghívott focizni. Azt mondtam, hogy nem tudok lőni, úgyhogy kihagyom."

"Egy ismerősöm túlságosan fél a gyümölcstermesztéstől. Komolyan mondom, körtét kellene termesztenie."

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a szóvicceknek és a szellemes megjegyzéseknek semmi közük a hirtelen felsőbbrendűséghez. De ne feledjük, a humor felsőbbrendűségi elmélete szerint akkor nevetünk, ha felsőbbrendűnek érezzük magunkat valakivel szemben, vagy valami .

A szóviccek általában a viccek tipikus felépítését követik. Először is, a szóviccet megalapozzák, hogy a szövegkörnyezetet biztosítsák és a feszültséget felépítsék. Néha maga a szóviccben használt szó vagy kifejezés is feszültséget kelt az elmédben, mert többféle jelentése van.

Amikor rájössz, hogy a szójátékos szándékosan hozta létre a kettős értelmű helyzetet, a feszültség oldódik, és nevetés következik.

4. Alulértékelés

Alulértékelést használsz, amikor valami nagyot kisebbnek, vagy valami komolyat kevésbé komolynak mutatsz be. Ez komikus hatást kelt, mert megtöröd a mintát. Ismerős dolgokat mutatsz be ismeretlenül.

Tegyük fel, hogy hurrikán van a környékeden, és valami ilyesmit mondasz:

"Legalább a növényeket megöntözik."

Vicces, mert senki sem lát ilyen természeti katasztrófát.

5. Túlzások

Ezeket túlzásnak is nevezik, és az alábecsülés ellentéte. Valamit nagyobbnak vagy súlyosabbnak állítasz be, mint amilyen valójában. Ezek is megtörik az emberek szokásait, a megszokottat ismeretlenül mutatják be.

Egyszer anyám piknikezni ment néhány rokonunkkal. Amikor éppen enni készültek, a nagynéném és a gyerekei felkapták a kekszes zacskókat - anélkül, hogy előbb megkérdezték volna a többieket -, és elkezdték enni őket.

Anyám kiválóan jellemezte ezt a viselkedést, azt mondta:

"A fejük a zsákokban volt."

Ez a mondat megdobogtatott, és csodálkoztam, hogy miért találom olyan viccesnek.

Persze, nem volt a fejük a zsákokban, de ha így mondod, az a csalódottságodat közvetíti a marhaszerű viselkedésük miatt. Élénk, de sajnálatos képet fest a fejedben a viselkedésükről. Te felsőbbrendű vagy, ők pedig alsóbbrendűek, nevethetsz rajtuk.

6. Visszahívások

Ez egy fejlett technika, amelyet gyakran használnak a profi humoristák. Mondasz valakinek X-et, ami közös kontextust teremt kettőtök között. Később a beszélgetés során utalsz X-re. Az X-re való utalásod váratlan és megtöri a mintát.

Amikor az emberek az általuk nézett filmekre vagy sorozatokra hivatkoznak, visszahívó humort használnak.

Tegyük fel, hogy a neved John, és egy barátoddal eszel. Ők kérnek egy keveset az ételedből, te pedig azt mondod: "John nem osztja meg az ételt." A barátod nem fog nevetni, ha nem látott Barátok .

7. Rokonszenves igazságok

Mitől lesznek viccesek az átélhető viccek?

Néha komikus hatást lehet elérni pusztán azzal, hogy a dolgokat úgy figyeljük meg, ahogy vannak, a szarkazmus vagy az irónia további rétege nélkül. Amikor valaki elmond neked egy átélhető igazságot, nevetsz, mert ezt a megfigyelést még senki sem verbalizálta. Ez sérti az elvárásaidat.

Valószínűleg mások is átélték ugyanezeket a helyzeteket, de nem gondoltak arra, hogy megosszák vagy leírják. Tehát pusztán egy olyan helyzet megosztása vagy leírása, amelyet általában nem szoktak megosztani vagy leírni, váratlanná és humorossá teszi azt.

8. Újdonságok beiktatása a dolgokba

Bármit viccesre lehet venni, ha valamilyen újdonságot csempészel bele. Valamit, ami sérti a közönséged elvárásait. Ehhez tudnod kell, hogy mit várnak, és aztán szembeszállni az elvárásaikkal.

Ehhez nincs szükség a fent említett taktikák egyikére sem. Egyszerűen azzal is újdonságot vihetsz a helyzetbe, ha valami nevetséges vagy lehetetlen dolgot mondasz.

Tegyük fel, hogy esik az eső, és valaki megkérdezi, hogy milyen erős az eső. Azt mondod:

"Azt hiszem, láttam egy bárkát elhaladni állatokkal."

Persze, ez is használ visszahívást. Aki nem ismeri a bibliai történetet, azt csak összezavarja ez a válasz.

9. A benyomások megtétele

Amikor egy híresség utánzását csinálod, az emberek viccesnek találják, mert csak azt várják el, hogy a híresség így viselkedjen. Amikor a humoristák mások utánzását csinálják, hajlamosak viccet csinálni azokból is, akiket utánoznak. Ez egy réteg felsőbbrendűséget ad a vicchez, hogy még viccesebb legyen.

10. Slapstick humor

Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is megsérthetjük az elvárásokat. Itt jönnek a képbe a poénkomédiák, a tréfák, a bohóckodások és a csínytevések. A közösségi médiában rengeteg ilyen van, és úgy tűnik, az emberek imádják.

A slapstick humor nagy része abból áll, hogy az emberek elesnek vagy megcsúsznak. Ha valaki mást ilyen rosszabb helyzetben látnak, az emberek nevetni kezdenek, ami alátámasztja a felsőbbrendűségi elméletet.

Charlie Chaplin anyagai és Robin Williams vicces filmjei a humor ezen kategóriájába tartoznak.

Megjegyzés az önironikus humorról

Talán észrevetted, hogy a fenti listában nem szerepelt az önironikus humor. Ennek oka van. Az önironikus humor, azaz az olyan humor, amelyben saját magadon gúnyolódsz, trükkös lehet.

Működik, mert alacsonyabb rendű helyzetbe hoz, és a hallgatót felsőbbrendűnek érzi magát. Az is váratlan, hogy az emberek saját magukon gúnyolódnak.

Az önlealacsonyításnak azonban az a kockázata, hogy az emberek kevésbé tisztelnek téged. Az önleértékelő humor csak bizonyos helyzetekben működhet.

Íme egy egyszerű mátrix, amely megmutatja, mikor használhatsz önironikus humort, és mikor tehetsz le másokat:

Mint láthatod, az önleértékelő humor csak akkor tanácsos, ha mások már tudják, hogy magas státuszú ember vagy, vagyis ha már nagyfokú tiszteletet éreznek irántad. Ilyen esetekben még alázatosnak vagy jó sportolónak is tűnhetsz.

Ha azonban még nem vagy magas státuszú, azt kockáztatod, hogy elveszíted mások tiszteletét, ha önleértékelő humorral próbálkozol. Ha bizonytalan vagy a társadalmi helyzetedben, használd az önleértékelő humort visszafogottan.

Más magas státuszú embereket azonban szabadon kigúnyolhatsz. Nincs vesztenivalód. Azokat az embereket gúnyolod ki, akiket a közönséged irigyel és szeret felsőbbrendűnek érezni (aka hírességek).

Végezetül pedig, amennyire csak lehet, kerüld el az alacsony státuszú emberek kigúnyolását. Olyan emberekét, akik szegények, betegek vagy valamilyen módon szerencsétlenek. Érzéketlennek tűnsz.

Ha egy nemrég bekövetkezett földrengés áldozatain gúnyolódsz, az emberek azt mondják: "Túl korán!" Még akkor is, ha a hirtelen fölény miatt (ők szerencsések ehhez képest) nevetni támad kedvük.

Mégis, rájönnek, hogy érzéketlen dolog ilyen korai szakaszban, amikor a "szerencsétlenek" még gyógyulóban vannak, ilyen viccet csinálni belőlük. Ahogy telik az idő, és már nem "túl korai", úgymond szabad viccet csinálni belőlük.

Utolsó szavak

A humor ugyanolyan készség, mint bármelyik másik. Ha azt hiszed, hogy néhány ember természeténél fogva vicces, te pedig nem vagy az, akkor meg sem próbálod. Mint minden készségben, valószínűleg először sokszor kudarcot vallasz, mielőtt jó leszel benne. Ez egy számok játéka.

Meg kell kockáztatnod, hogy vicceket dobálj ki, és nem zavar, ha nem sikerül. Egyetlen jó vicc kárpótolhat 10 rosszat, de hajlandónak kell lenned előbb a rossz vicceket megcsinálni, hogy eljuss a jóhoz.