A Lima-szindróma az, amikor a fogvatartó vagy a bántalmazó pozitív kapcsolatot alakít ki a fogvatartottal. Ez a pozitív kapcsolat lehet szimpátia, empátia, kötődés vagy akár szeretet is. A fogvatartó, miután kialakított egy kötődést a fogvatartottal, a fogvatartott javára tesz dolgokat.

A Lima-szindróma a Stockholm-szindróma ellentéte, amikor a fogvatartott kötődést alakít ki fogvatartójával. A Stockholm-szindróma széles körű média- és kutatási figyelmet kapott. Az ellentéte ugyanolyan érdekes, de viszonylag kevesebb figyelmet kapott.

Nézzük meg, hogyan kapta a szindróma a nevét, később pedig a jelenség lehetséges magyarázatain elmélkedünk.

A Lima-szindróma háttértörténete

A helyszín a perui Lima volt, az időpont 1996 vége. A Tupac Amaru Forradalmi Mozgalom (MTRA) a perui kormánnyal szemben álló szocialista csoport volt. Az MTRA tagjai több száz magas rangú kormányzati tisztviselőt, diplomatát és üzletembert ejtettek túszul a limai japán nagykövetségen.

Az MTRA követelése a perui kormánytól az MTRA néhány foglyának szabadon bocsátása volt.

Az első hónap során a túszejtők a túszok több mint felét elengedték. Az MTRA tagjai a beszámolók szerint szimpátiát éreztek foglyaik iránt. Ezt a jelenséget Lima-szindrómának nevezték el.

A túszdráma 126 napig tartott, és akkor ért véget, amikor a perui különleges erők megrohamozták a nagykövetség épületét, és mind a 14 MTRA-tagot likvidálták.

Mi okozza a Lima-szindrómát?

A Stockholm-szindróma egyik legmeggyőzőbb magyarázata az, hogy a fogvatartott a túlélés érdekében kötődni akar a fogvatartójához. Minél erősebb a kötődés, annál kevésbé valószínű, hogy a fogvatartó ártani fog a fogvatartottnak.

Az alábbiakban a Lima-szindróma, az ellentétes jelenség lehetséges magyarázatai következnek:

1. Ne bántson ártatlanokat

Az embereknek veleszületett igazságérzete van, amely megakadályozza őket abban, hogy ártatlanokat bántsanak. Amikor a bűnözők ártatlanokat bántanak, gyakran meg kell indokolniuk a bűncselekményt önmaguk előtt, függetlenül attól, hogy az indoklás mennyire nevetséges.

Ez a veleszületett igazságérzet lehetett az, ami kiváltotta az MTRA tagjainak szimpátiáját. A gyorsan kiszabadított túszok többségét valószínűleg ártatlannak tekintették, mert semmi közük nem volt a perui kormányhoz. Feleslegesen keveredtek a konfliktusba.

Az ártatlan túszok bántalmazása vagy hosszú ideig tartó túszként tartása bűntudatot váltott volna ki az MTRA tagjaiból.

2. Túl magas státuszú ahhoz, hogy fogságban tartsák.

Az emberek hajlamosak a magas státuszú embereknek engedelmeskedni. Valószínű, hogy az MTRA tagjai a magas rangú tisztviselők elfogásakor némi kognitív disszonanciát éltek át. Végül is, ezeket a magas státuszú embereket nagyra kell tartani, nem pedig fogva tartani.

Ez a kognitív disszonancia vezethette őket arra, hogy pozitív kapcsolatot alakítsanak ki foglyaikkal, hogy helyreállítsák a "tisztelet érzését".

A Lima-szindróma más eseteiben is előfordult, hogy a fogvatartók jól bántak foglyaikkal, miután megtudták, hogy a társadalomban megbecsülték őket.

Az MTRA tagjai tizenévesek és fiatal felnőttek voltak. A státuszkülönbség köztük és a foglyaik között óriási volt.

3. Ragadozóból lett védelmező

Valakit elfogni és túszként fogva tartani ragadozói magatartás. De az embereknek van egy apai vagy védőösztönük is.

Egy olyan emberrablás, ahol a fogvatartott túlságosan kiszolgáltatottá válik, kiválthatja a fogvatartó apai ösztönét. Ez különösen valószínű olyan helyzetekben, amikor a fogvatartó férfi, a fogvatartott pedig nő vagy gyermek.

A nő alárendelt helyzetben való látványa akár azt is eredményezheti, hogy a férfi fogvatartó beleszeret a nőbe, és gondoskodni fog róla.

Ez a viselkedés önmagát táplálja, és a kötődés idővel egyre erősebbé válik. Minél többet törődünk valakivel, annál jobban kötődünk hozzá. És minél jobban kötődünk, annál jobban törődünk.

4. Szeretni azt, aki szeret téged

Bizonyos helyzetekben a Stockholm- és a Lima-szindróma egyaránt szerepet játszhat. Kezdetben a fogvatartott a Stockholm-szindrómának köszönhetően kötődést alakíthat ki a fogvatartójával. A fogvatartó válaszul viszonzásképpen kötődhet a fogvatartottjához. Így a Stockholm-szindróma Lima-szindrómához vezethet.

5. A foglyokkal való azonosulás

Ha a fogvatartók valamilyen módon kapcsolatba tudnak kerülni a foglyokkal, akkor valószínűleg empátiát éreznek. A legtöbb esetben a fogvatartók a foglyokat csoporton kívülieknek tekintik. A tervük az, hogy követelést támasztanak ellenségeikkel, a csoporton kívüliekkel (perui kormány) szemben, mégpedig úgy, hogy néhány csoporton kívüli (kormánytisztviselő) foglyul ejtenek és bántalmazással fenyegetnek.

Tehát, ha a foglyoknak nincs kapcsolatuk a külső csoporttal, akkor nincs értelme fogva tartani őket.

Ha a fogvatartók a foglyokat bármilyen okból ingroupnak tekintik, az a foglyok számára kedvező helyzet. Ha a fogvatartók a foglyokat ingroupnak tekintik, és azonosulnak velük, akkor nagy valószínűséggel nem okoznak kárt.

Hogyan válts ki szimpátiát a fogvatartódban

Remélem, soha nem kerülsz túszul ejtett fogságba. De ha mégis, van néhány dolog, amivel kiválthatod a fogvatartód szimpátiáját.

A legtöbb fogvatartott olyan dolgokat mond, mint:

"Van egy kislányom, akiről gondoskodnom kell."

Vagy:

"Otthon van egy beteg, öreg anyám, akire vigyáznom kell."

Ezek a sorok csak akkor működhetnek, ha a fogvatartó tud velük azonosulni, vagyis ha volt beteg édesanyja vagy kislánya, akiről gondoskodnia kellett. Jó eséllyel a fogvatartót nem érdekli a családja.

Jobb stratégia lenne, ha mély, emberi szinten kapcsolódnál a fogvatartóhoz, hogy emberszámba vegyenek téged. Olyan dolgok, mint például, hogy megkérdezed a fogvatartót az indítékairól, az életéről stb.

Kezdd azzal, hogy érdeklődsz irántuk, majd mesélj nekik magadról, az életedről és a családodról.Ha azzal kezded, hogy magadról mesélsz nekik, akkor azt érezhetik, hogy megpróbálsz kapcsolatot erőltetni.

Egy másik stratégia az lenne, ha meggyőznéd őket arról, hogy nincs kapcsolatod a külső csoporttal, még ha van is. Ezt úgy érheted el, hogy elhatárolódsz a csoportodtól, és rosszat mondasz a saját csoportodról, a Bármit a túlélésért.

Elmehetsz odáig, hogy bevallod, hogy gyűlölöd a csoportodat, és kifejezed a vágyadat, hogy elhagyd a csoportot. De a gyűlöletednek ésszerűnek kell lennie, és összhangban kell lennie a fogva tartóid meggyőződésével. Nem több, nem kevesebb. Egy másik ok, amiért hasznos lehet, ha megkérdezed őket az indítékaikról.

Ha egy férfi fogságában lévő nő vagy, az alárendeltséged és tehetetlenséged eljátszása segíthet a férfi védelmező ösztönének beindításában.