Ebben a cikkben a perfekcionizmus lehetséges veszélyeit és annak kiváltó okait vizsgáljuk meg. Átveszünk néhány ötletet a perfekcionizmus leküzdésére és a tökéletességgel való nem törődés hátrányaira is.

A perfekcionista olyan személy, aki a hibátlanságra törekszik. Túlságosan magas és irreális teljesítménykövetelményeket támaszt magával szemben. A perfekcionista tökéletesen akarja csinálni a dolgokat, és minden, ami nem tökéletes vagy majdnem tökéletes, kudarcnak és sértésnek számít.

Bár a perfekcionizmus jó személyiségjegynek tűnhet, gyakran többet árt, mint használ.

A perfekcionizmus ártalmai

Mivel a maximalista nagyon magas, elérhetetlen célokat és teljesítménykövetelményeket tűz ki maga elé, általában kudarcot vall, ami rombolja önbecsülését és önbizalmát.

Ez azért van, mert gondolkodásuk szerint, ha nem érik el ezeket a normákat, az azt jelenti, hogy kudarcot vallottak vagy vesztesek. Ezért szégyellik, ha hibáznak.

A maximalista olyannyira elkerülheti a hibákat, hogy már semmi újat nem próbál ki, csak azért, hogy elkerülje a képzelt megaláztatást. A maximalista így nagy eséllyel válik halogatóvá.

Láthatod a börtönt, amelyben a maximalisták élnek. Minden alkalommal, amikor egy maximalista valamit nem tökéletesen csinál, az önbizalomszintje csökken. És mivel ez az önbizalomszint-csökkenés túl fájdalmas számukra, félnek attól, hogy tökéletlenül csinálják a dolgokat.

Így az egyetlen módja, hogy fenntartsák az önbizalmukat, hogy nem próbálkoznak dolgokkal.

A perfekcionisták emellett újra és újra elvégezhetik ugyanazt a feladatot. Sokáig tarthat nekik olyan feladatok elvégzése, amelyek normál esetben kevesebb időt vesznek igénybe, mert el akarják érni az általuk elvárt tökéletességi szintet.

Aki úgy gondolja, hogy soha nem szabad hibáznia, mindig a legjobb formáját hoznia, vagy mindig a legmagasabb pontszámot kapnia, az óriási egó-károsodást szenved, ha nem sikerül ezeket a dolgokat megvalósítania. A perfekcionista személyiséget leginkább úgy lehet felismerni, ha megnézzük, hogy túlságosan magára veszi-e a kudarcokat.

Kisebbrendűség, a perfekcionizmus gyökere

Az ember csak akkor akar tökéletesnek tűnni, ha belül valamilyen módon kisebbrendűnek érzi magát. Csak azért, hogy elrejtsék vélt hibáikat, a perfekcionizmus falát építik maguk köré. Azzal, hogy tökéletesnek tűnnek, azt hiszik, mások nem fogják észrevenni a hibáikat.

Például egy olyan személy, akinek hiányoznak a szociális készségei, megpróbálhat tökéletességet elérni a munkájában. Így képes igazolni önmagának és másoknak (a saját fejében), hogy miért nincs szociális élete. Meggyőzi magát, hogy mivel tökéletes abban, amit csinál, és ez minden idejét leköti, ezért nincs szociális élete.

Ha nem lettek volna tökéletesek a munkájukban, be kellett volna ismerniük, hogy hiányoznak a szociális készségeik, és ez esetleg sérthette volna az egójukat. Tehát ebben az esetben a perfekcionizmus az egó védelmi mechanizmusaként szolgált.

Ez a személy óriási lelki megpróbáltatásokat él át, ha kudarcot vall a karrierjében. Egy ilyen esemény a földdel tenné egyenlővé a perfekcionizmus falát.

A perfekcionizmus a kudarcok miatt is kialakulhat. Gyakran kapcsolódik traumatikus gyermekkori élményekhez.

Ha egy gyermek nem tud valamit tökéletesen megcsinálni, és ezért kritizálják, vagy méltatlannak érzi magát, akkor kialakulhat benne az igény, hogy mindent tökéletesen csináljon. Korán megtanulja, hogy ha tökéletesen csinál valamit, azzal elnyeri mások elismerését, és elkerülheti a kritikát.

Amikor felnőttként nem sikerül tökéletesen megcsinálniuk valamit, az a régi "értéktelenségükre" emlékezteti őket, és rosszul érzik magukat.

Perfekcionizmus kontra kiválóságra való törekvés

A maximalistákhoz hasonlóan a kiválóságra törekvő emberek is magas célokat tűznek ki maguk elé, de a maximalistákkal ellentétben nem érzik megalázónak, ha újra és újra alulmaradnak.

Ez azért van így, mert az a személy, aki a kiválóságra, de nem a tökéletességre törekszik, tudja, hogy a hibák elkerülhetetlen részei az emberi létnek.

Tudják, hogy nem baj, ha hibáznak, és hogy a tökéletesség soha nem érhető el semmiben - mindig van hová fejlődni.

Ahelyett, hogy a tökéletességre koncentrálnának, a kiválóságra összpontosítanak, és folyamatosan emelik a mércét, hogy mit jelent számukra a kiválóság.

A perfekcionizmus leküzdése

A perfekcionizmus leküzdése csupán annak a téves meggyőződésnek a leküzdését jelenti, hogy "az embernek soha nem szabad hibáznia".

Ha maximalista vagy, valószínűleg vannak olyan példaképeid, akik tökéletesnek tűnnek számodra. Arra törekszel, hogy olyan legyél, mint ők. Azt javaslom, nézz utána a háttértörténetüknek. Derítsd ki, mi vezette őket ebbe a tökéletesnek tűnő állapotba, amelyben ma vannak.

Majdnem mindig kiderül, hogy rengeteg hibát kellett elkövetniük, hogy eljussanak oda, ahol ma vannak. De nem, te nem akarsz hibázni. Azonnal el akarod érni a tökéletességet. Rántottát akarsz készíteni anélkül, hogy egy tojást is összetörnél. Ez nem működik.

Ha megragadsz abban a hitben, hogy mindenben tökéletesnek kell lenned, amit teszel, akkor egész életedben egy szellemet fogsz kergetni.

A tökéletességgel való nem törődés hátulütője

Bár igaz, hogy a perfekcionizmus többet árt, mint használ, de ha egyáltalán nem törődsz azzal, hogy tökéletes legyél, annak is megvannak a maga hátrányai. Ha törődsz azzal, hogy tökéletes legyél, akkor mindent megteszel azért, hogy a legjobbat hozd ki magadból, amikor végre megpróbálsz valamit.

Ellenkezőleg, ha egyáltalán nem törődsz a tökéletességgel, akkor előfordulhat, hogy több dolgot is tökéletlenül csinálsz. Jobb, ha egy dolgot szinte tökéletesen csinálsz, mintha tíz dolgot tökéletlenül csinálsz.

Ha nem törődsz azzal, hogy tökéletes legyél, az középszerűséghez vezethet, és rengeteg idődet pazarolhatod el. Ezért kell megtalálnod a középutat a tökéletesség megszállottja és a tökéletességgel való nem törődés között. Ez a középút a kiválóság.

Amikor a kiválóságra törekszel, engedélyt adsz magadnak arra, hogy a legjobbat nyújtsd, miközben elismered, hogy valószínűleg kudarcokat fogsz tapasztalni a folyamat során.

Próbálj ki valami kis és könnyű dolgot, akkor sosem fogsz elbukni, és mindig tökéletes leszel. Próbálj ki valami nagyot és nehéz dolgot, akkor lehet, hogy nem éred el a tökéletességet, de a kudarcokat ugródeszkaként használva el fogod érni a kiválóságot.