A pszichológiában rengeteg terápiáról olvashatsz. Elképesztő, hogy a különböző teoretikusok mennyire másképp tekintettek az emberi természetre, és milyen különböző, gyakran egymásnak kissé ellentmondó elméleti megközelítésekkel álltak elő.

Mégis, nem tagadhatod le az igazság magját, ami mindegyikben ott van. Minden terápia, annak ellenére, hogy különböző, egy dolog közös bennük - mindegyiknek az a célja, hogy megoldja az emberek problémáit. Mindegyiknek az a célja, hogy problémamegoldó stratégiákkal ruházza fel az embereket, hogy segítsen nekik megbirkózni az életük problémáival.

A problémamegoldás tényleg minden tevékenységünk középpontjában áll. Egész életünkben folyamatosan próbálunk megoldani egy-egy problémát. Ha nem sikerül, mindenféle pszichológiai problémák lépnek fel. A problémamegoldásban való jártasság alapvető életkészség.

A problémamegoldás szakaszai

A problémamegoldás során egy kiindulási állapotból (A), ahol a probléma létezik, eljutunk egy végső vagy célállapotba (B), ahol a probléma már nem létezik.

Ahhoz, hogy A-ból B-be jussunk, bizonyos műveleteket kell végrehajtanunk, amelyeket operátoroknak nevezünk. A megfelelő operátorok elvégzésével jutunk A-ból B-be. A problémamegoldás szakaszai tehát a következők:

1. Kezdeti állapot
2. Operátorok
3. Célállapot

Maga a probléma lehet jól vagy rosszul definiált. A jól definiált probléma az, ahol világosan látjuk, hogy hol vagyunk (A), hová akarunk eljutni (B), és mit kell tennünk, hogy eljussunk oda (a megfelelő szereplők bevonása).

Például az éhségérzet és az evés iránti vágy problémának tekinthető, bár sokak számára egyszerű problémának. A kezdeti állapotod az éhség (A), a végső állapotod pedig az elégedettség vagy az éhség hiánya (B). A konyhába menni és keresni valami ennivalót a megfelelő operátor használata.

Ezzel szemben a rosszul definiált vagy összetett problémák azok, ahol a három problémamegoldási szakasz közül egy vagy több nem egyértelmű. Például, ha a célod a világbéke megteremtése, akkor pontosan mit is akarsz elérni?

Joggal mondják, hogy a jól definiált probléma félig megoldott probléma. Amikor egy rosszul definiált problémával szembesül, először is tisztáznia kell mindhárom szakaszt.

Gyakran az embereknek van egy jó elképzelésük arról, hogy hol vannak (A) és hol szeretnének lenni (B). Amiben általában elakadnak, az a megfelelő üzemeltetők megtalálása.

Kezdeti elmélet a problémamegoldásban

Amikor az emberek először próbálkoznak egy probléma megoldásával, azaz amikor először veszik igénybe a kezelőiket, gyakran van egy kezdeti elméletük a probléma megoldására. Ahogyan azt a komplex problémák kihívásainak leküzdéséről szóló cikkemben említettem, ez a kezdeti elmélet gyakran téves.

De abban az időben ez általában a legjobb információ eredménye, amit az egyén a problémáról gyűjteni tud. Amikor ez a kezdeti elmélet kudarcot vall, a problémamegoldó további adatokat szerez, és finomítja az elméletet. Végül talál egy tényleges elméletet, azaz egy olyan elméletet, amely működik. Ez végül lehetővé teszi számára, hogy a megfelelő operátorokat bevonja, hogy A-tól B-ig eljusson.

Problémamegoldó stratégiák

Ezek olyan operátorok, amelyekkel a problémamegoldó megpróbál A-ból B-be eljutni:

1. Algoritmusok
2. Heurisztika
3. Próbálkozás és hiba
4. Betekintés

1. Algoritmusok

Amikor egy probléma megoldásához vagy egy cél eléréséhez lépésről lépésre követsz egy eljárást, akkor algoritmust használsz. Ha pontosan követed a lépéseket, akkor garantáltan megtalálod a megoldást. Ennek a stratégiának az a hátránya, hogy nagy problémák esetén nehézkessé és időigényessé válhat.

Tegyük fel, hogy a kezedbe adok egy 200 oldalas könyvet, és megkérlek, hogy olvasd fel nekem, mi van a 100. oldalon. Ha az 1. oldalról indulsz, és tovább lapozgatsz, végül eljutsz a 100. oldalra. Ez nem kérdés. De ez a folyamat időigényes. Ezért inkább használd az úgynevezett heurisztikát.

2. Heurisztika

A heurisztikák olyan ökölszabályok, amelyeket az emberek a problémák egyszerűsítésére használnak. Ezek gyakran korábbi tapasztalatok emlékein alapulnak. Csökkentik a probléma megoldásához szükséges lépések számát, de nem mindig garantálják a megoldást. A heurisztikák időt és energiát takarítanak meg nekünk, ha működnek.

Tudod, hogy a 100. oldal a könyv közepén van. Ahelyett, hogy az első oldalról kezdenéd, megpróbálod a könyv közepén kinyitni a könyvet. Persze lehet, hogy nem találod el a 100. oldalt, de néhány próbálkozással nagyon közel kerülhetsz hozzá.

Ha például a 90. oldalt nyitja meg, akkor algoritmikusan a 90. oldalról a 100. oldalra léphet. Így a probléma megoldásához heurisztikák és algoritmusok kombinációját használhatja. A való életben gyakran oldunk meg ilyen problémákat.

Amikor a rendőrség egy nyomozás során gyanúsítottakat keres, megpróbálja a problémát hasonló módon leszűkíteni. Az, hogy a gyanúsított két méter magas, nem elég, mivel több ezer ilyen magas ember lehet odakint.

Ha tudjuk, hogy a gyanúsított 180 cm magas, férfi, szemüveges és szőke hajú, akkor a probléma jelentősen leszűkíthető.

3. Kísérlet és hiba

Ha van egy kezdeti elméletünk egy probléma megoldására, kipróbáljuk. Ha nem sikerül, finomítjuk vagy megváltoztatjuk az elméletünket, és újra megpróbáljuk. Ez a problémamegoldás próba és hiba folyamata. A viselkedéses és a kognitív próba és hiba gyakran kéz a kézben jár, de sok probléma esetében a viselkedéses próba és hibával kezdjük, amíg nem kényszerülünk gondolkodásra.

Tegyük fel, hogy egy labirintusban vagy, és próbálod megtalálni a kiutat. Kipróbálsz egy útvonalat anélkül, hogy sokat gondolkodnál rajta, és rájössz, hogy nem vezet sehova. Aztán megpróbálsz egy másik útvonalat, és megint kudarcot vallasz. Ez viselkedéses próbálkozás, mert nem gondolkodsz a próbálkozásaidon. Csak a falhoz vágsz dolgokat, hogy meglásd, mi ragad meg.

Ez nem ideális stratégia, de hasznos lehet olyan helyzetekben, amikor lehetetlen bármilyen információt szerezni a problémáról anélkül, hogy kísérleteket végeznénk.

Aztán, amikor már elég információval rendelkezel a problémáról, ezeket az információkat az elmédben kevered, hogy megoldást találj. Ez a kognitív próba és hiba vagy analitikus gondolkodás. A viselkedéses próba és hiba sok időt vehet igénybe, ezért célszerű a kognitív próba és hibát használni, amennyire csak lehetséges. Élesítened kell a fejszédet, mielőtt kivágod a fát.

4. Betekintés

Összetett problémák megoldása során az emberek frusztráltak lesznek, miután több olyan operátort is kipróbáltak, amelyek nem működtek. Felhagynak a problémával, és folytatják a rutinszerű tevékenységüket. Hirtelen felvillan egy olyan felismerés, amelytől biztosak lesznek abban, hogy most már meg tudják oldani a problémát.

Egy egész cikket írtam a belátás mögöttes mechanizmusairól. Röviden, amikor egy lépést hátrébb lépsz a problémádtól, az segít új megvilágításban látni a dolgokat. Olyan asszociációkat használsz, amelyek korábban nem álltak rendelkezésedre.

Több puzzle-darabkával dolgozhatsz, és ez növeli annak az esélyét, hogy megtalálod az A-tól B-be vezető utat, azaz megtalálod a működő operátorokat.

Pilot problémamegoldás

Nem számít, milyen problémamegoldó stratégiát alkalmazol, az egész arról szól, hogy kiderítsd, mi működik. A tényleges elméleted megmondja, hogy milyen operátorokkal jutsz el A-ból B-be. Az összetett problémák kizárólag azért nem fedik fel könnyen a tényleges elméletüket, mert összetettek.

Ezért egy összetett probléma megoldásának első lépése, hogy a lehető legjobban tisztázzuk, mit akarunk elérni - a lehető legtöbb információt gyűjtjük össze a problémáról.

Ez elegendő nyersanyagot ad egy kezdeti elmélet megfogalmazásához. Azt akarjuk, hogy a kezdeti elméletünk a lehető legközelebb álljon egy tényleges elmélethez. Ez időt és erőforrásokat takarít meg.

Egy összetett probléma megoldása sok erőforrás befektetésével járhat. Ezért ajánlatos, ha lehet, ellenőrizni a kezdeti elméletet. Ezt nevezem kísérleti problémamegoldásnak.

Mielőtt a vállalkozások beruháznának egy termék előállításába, néha ingyenes változatokat osztanak szét a potenciális vásárlók egy kis mintájának, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a célközönségük fogékony lesz a termékre.

Mielőtt sorozatot készítenének, a tévéműsorok készítői gyakran adnak ki pilot epizódokat, hogy kiderüljön, a sorozat beindulhat-e.

Egy nagyméretű tanulmány elvégzése előtt a kutatók kísérleti tanulmányt végeznek a lakosság egy kis mintájának felmérésére, hogy megállapítsák, érdemes-e a tanulmányt elvégezni.

Ugyanezt a "vizek tesztelése" megközelítést kell alkalmazni bármilyen összetett probléma megoldására. Megéri-e a probléma, hogy sok erőforrást fektessünk bele? A menedzsmentben folyamatosan a befektetések megtérüléséről (ROI) tanítanak minket. A megtérülésnek igazolnia kell a befektetést.

Ha a válasz igen, akkor folytasd, és fogalmazd meg a kezdeti elméletedet alapos kutatás alapján. Találj módot a kezdeti elméleted ellenőrzésére. Szükséged van erre a megerősítésre, hogy jó irányba haladsz, különösen olyan összetett problémák esetében, amelyek megoldása hosszú időt vesz igénybe.

Az ok-okozati gondolkodás helyes kialakítása

A problémamegoldás lényege, hogy az ok-okozati gondolkodásod helyes legyen. A megoldások megtalálása arról szól, hogy kitaláljuk, mi működik, azaz olyan operátorokat találunk, amelyek A-tól B-ig vezetnek. A sikerhez biztosnak kell lenned a kezdeti elméletedben (Ha X-et és Y-t teszek, ezek elvezetnek B-hez). Biztosnak kell lenned abban, hogy X és Y megtétele B-hez vezet - X és Y megtétele B-t okozza.

A problémamegoldás vagy a célok megvalósításának minden akadálya a hibás oksági gondolkodásban gyökerezik, ami a megfelelő operátorok be nem vonásához vezet. Ha az oksági gondolkodásod a helyén van, nem lesz gondod a megfelelő operátorok bevonásával.

Ahogyan azt el tudja képzelni, összetett problémák esetén nem könnyű az ok-okozati gondolkodásunk helyes kialakítása. Ezért kell megfogalmaznunk egy kezdeti elméletet, és idővel finomítani azt.

Szeretek úgy gondolni a problémamegoldásra, mint arra a képességre, hogy a jelent a múltba vagy a jövőbe vetítjük. Amikor problémákat oldasz meg, alapvetően a jelenlegi helyzetedet nézed, és két kérdést teszel fel magadnak:

"Mi okozta ezt?" (A jelen kivetítése a múltba)

"Mit fog ez okozni?" (A jelen kivetítése a jövőbe)

Az első kérdés inkább a problémamegoldásra, a második pedig a célok elérésére vonatkozik.

Ha bajban találod magad, helyesen kell válaszolnod a "Mi okozta ezt?" kérdésre. Azokra a szereplőkre vonatkozóan, akiket jelenleg bevonsz a célod elérése érdekében, kérdezd meg magadtól: "Mit fog ez okozni?" Ha úgy gondolod, hogy nem okozhatják B-t, itt az ideje, hogy finomítsd a kezdeti elméletedet.